Hol is kezdjem, hát hol-hol, naná, hogy a Mozart-golyónál! Gyakorlatilag a csapból is Mozart-golyó folyik Salzburgban, jóformán még a csavarboltban is lehet kapni, szóval tényleg mindenhol ott van, más kérdés, hogy nem mind Mozart-golyó, ami annak látszik. Erről írtam hosszabban is, legyen elég itt annyi, hogy ha az igazi, az eredeti, hamisítatlan Mozart-golyót akarjátok megkóstolni, akkor a Fürst cukrászdába (Fürst Konditorei) kell menni, mert csak az az igazi, amit ott árulnak. És azt máshol nem is lehet kapni, szóval minden más csak utánzat, és higgyétek el, tényleg zongorázni lehet a különbséget, hogy egy ilyen zenés képpel éljek, ha már a zene városában járunk🙂
Ott van a Fürst cukrászdával szemben a Tomaselli kávéház – Ausztria legrégebbi kávéháza – , a zöld-fehér csíkos mintáról könnyű felismerni – én ide konkrétan be nem jutottam, mert mindig tele volt, egyedül meg nem akartam sokat bámészkodva várni, de egy próbát biztos megér.
Pár perc séta és már ott is vagytok az Egyetem téren (Universitatsplatz) a piacon (Grünmarkt): sok-sok pereccel és házias finomságokkal. Nem egy hatalmas piac, de egyszer érdemes végigsétálni rajta és kóstolgatni, nézelődni.
Ha étterem, akkor két klassz helyet tudok ajánlani. Az egyik egy különleges étterem a sétálóutca végén, a Carpe Diem fingerfood-paradicsom. Ha nyitottak vagytok az újszerű formákra, akkor ki ne hagyjátok. Nem a legolcsóbb hely, de nagyon jópofa az egész: pálcikára húzott mini hamburger, falatnyi túrógombócok és tényleg jobbnál jobb ötletek.
A másik étterem amit szívből ajánlok, a Zum Zirkelwirt a sípályák melletti hüttékre emlékeztetett, ahol isteni klasszikus ételekből lehetett választani. Hatalmas rántott hús, sajtgombócos leves(Kaspressknödelsuppét), (ami egy marhahúsleves (a fasírt formázásához hasonlóan) enyhén kilapított sajtgombóccal tálalva), és hasonló hagyományos fogások egy igazán hangulatos helyen. Maga az étterem egyébként pont a belváros másik végén van, a Mozartplatz mellett egy kis utcában, nagyon ajánlom, szuper volt, de tényleg!
A napot érdemes egy sörkertben zárni, ebből is van bőven választék. A hatalmas nagy nyitott és fedett résszel is rendelkező árnyas sörkertekben nemcsak sörözni, hanem vacsorázni is lehet. Az Augustiner Bräu és a Die Weisse a belvárosban található, a Stiegl Brauweltbe egy kicsit távolabb (cserébe ott van egy sörmúzeum is). Az Augustiner Brau akkora, hogy fél Balatonfüred elférne ott. Az óriási sörös kancsókkal le lehet ülni, majd pedig bent az épületben, az emeleti szinten lévő éttermekben lehet mellé ételt is venni – de nem muszáj egyébként. Sokan azt csinálják, hogy otthonról hozzák hűtőtáskában, piknikkosárban az ételeket, vesznek hozzá sok sört, és így ebédelnek hétvégén a családdal, barátokkal – hely ugyanis van bőven. Mi nem vittünk magunkkal ételt, de nem is baj, mert olyan, de olyan csülköt ettünk, hogy még most is alig jutok szóhoz, ha rágondolok.
Nagyon jót vacsoráztunk a Die Weisse nevű sörkertben is, hangulatra viszont legjobban a Stern Brau tetszett, közvetlenül a sétálóutca mellett. Bár lehet, hogy csak azért, mert amikor először benéztem, még csak délután volt, és annyira tetszett, hogy ott a nyüzsgő belvárosban van egy ilyen árnyas-barátságos üldögélős hely, hogy aztán az maradt a kedvencem – ott az ételválasztékot nem teszteltem.
Mit is mondjak még: ja, a Muzsika-hangja egyik jelenetéből is ismert temető bejárata mellett van egy kis vízi malom, és mellette egy kis pékség, a több száz éves múlttal rendelkező Stiftsbackerei St. Peter. Érezni lehet az illatok alapján, hogy hol, szóval nyugodtan menjetek csak az orrotok után: nem egy óriási hely, de frissen sütik a kenyeret és a brióst, és elég jól tud esni ha épp akkor jöttél le a Hohenzollern erődből.
