Ha január, akkor Ausztria

London és New York után újabb Puffin-utazás indul, ezúttal Ausztriába, egész pontosan Salzburg tartományba (SalzburgerLand, ahogy ott hívják:). Hogyhogy? Hát úgy, hogy meghívtak egy kis utazásra, így 21-én”hivatalból” síelni megyek Zell am See – Kaprunba. Jó, mi?:) Szerintem is. Még szerencse, hogy nem pókertáborba vagy íjásztalálkozóra hívtak, mert ott csúnyán leszerepelnék, de síelni történetesen tudok. Ha nem is vagyok Bode Miller, azért elcsúszkálgatok kisebb-nagyobb hegyeken.

Szóval hamarosan síelés, megnézzük, hogy milyen ez a környék és – reményeim szerint – jókat eszünk-iszunk is és én mindenről szépen beszámolok majd, mint ahogy azt a korábbi utaknál is tettem.

Addig is, nézzük csak, mi az alapfelállás. Adva van Salzburg, ami hosszú éveken keresztül a kedvenc városom volt. 2001-ben még azt is mondtam, hogy legszívesebben ott tartanám az esküvőmet. Hát nem ott tartottuk, hanem Debrecenben:), de mindig mondom, hogy dream big, abból baj még nem volt. Szóval Salzburg egy örök kedvenc, ha soha nem jártam volna ott, akkor is imádnám, elvégre a Muzsika hangján nőttem fel. (Olyannyira, hogy kiskoromban úgy gondoltam, hogy én vagyok Gréti magyar reinkarnációja, mert ő annyira cuki volt…Hát nem én voltam, ma meg már jóindulattal is max az anyuka szerepet vállalhatnám és epekedhetnék von Trapp kapitány után, de hálistennek ilyen ambícióim nincsenek:)  Szóval Muzsika hangja, Amadeus – gyerekkorom alappillérei = Salzburg.

Nem is csalódtam, imádtam, akárhányszor jártam ott. Ha csak 1 órát töltöttünk ott, akkor is, ha 4 napot, akkor is. A legjobb szilveszterem is Salzburghoz (és Saalbachoz) kötődik egyébként, 7-8 éve kitaláltuk ugyanis, hogy a szülőket meglepjük egy újévi Strauss-koncertjeggyel. No nem a bécsire fizettünk be, mert ahhoz valószínűleg az autónkat is el kellett volna adni, ahelyett inkább egy olcsóbb verziót találtunk Salzburgban. Így aztán karácsony után kirötyögtünk 8-an Salzburgba és eltöltöttünk ott 3-4 olyan napot, amit szerintem soha nem felejtek el. Szilveszter a Kék Duna keringővel, forralt bor, újévi koncert másnap, egy kis síelés… Hogy is mondjam, kicsit jobb volt, mint Sas kabarét nézni félálomban, csak hogy kibírjuk éjfélig:) Nem is értem, miért nem ismételtük meg azóta ezt. Iszonyú jó volt, egyszer érdemes kipróbálni.

Szóval a Salzburg rajongás megvan gyerekkorom óta és ehhez jön még az, hogy ott, Salzburgtól nem messze, Saalbachban kötöttem újra sílécet a lábamra 20 év után. Kiskorunkban ugyanis síeltünk mi, vagy legalábbis próbáltunk síelni, Apukám pici korunktól kezdve tanítgatott minket és jártunk is párszor a Magas-Tátrában, de aztán úgy alakult, hogy egy idő után nem mentünk és évek maradtak ki, míg végül már nem is voltam se gyerek, se gimis, se egyetemista, hanem hipp-hopp felnőttem, a síelés meg kikerült az életünkből. Aztán a tesómék elkezdtek újra síelgetni és az egyik évben elhívtak minket is, mi meg gondoltuk, miért is ne, hát síeltünk még a 80-as években, fog az menni most is. Na ja.. Apukám és én mentünk velük és eltöltöttünk 1 hetet Saalbachban, ami egyébként az egyik legjobb síterep ahol eddig jártam. Szóval profi síterep pipa, sífelszerelés pipa, lelkesedés pipa, csak épp a tudás nem volt meg… Ha láttatok már bohózatba illő jelenetet sípályán, hát az semmi ahhoz képest, amit mi – és főleg én – akkor ott, cirka 26 évesen műveltem… Még hóekében sem bírtam lecsúszni egy babapályán, annyira béna voltam. Volt aztán hiszti meg minden, amit el tudtok képzelni – de valahogy mégsem ment el a kedvem az egésztől, mert azóta már többször voltunk síelni és egészen kikupálódtam ahhoz képest, hol vettem fel a fonalat 7 évvel ezelőtt ott, a saalbachi gyerekpályán.

Szóval adva van ez a terepismeret és a pöti sítudás, így gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor meghívtak erre a túrára. 4 éjszaka, síelés Zell am See Kaprunban és Raurisban. Majd mesélek róluk legközelebb, addig meg szórjatok meg ötletekkel, mit egyek, mit ne egyek, mit igyak, mit ne igyak, jártatok-e már ott, stb.

Én pedig ezennel januárt Ausztria hónapjává választottam, úgyhogy jönnek majd osztrák receptek és egyéb huncutságok a live blog mellett is.

Az utazásra egyébként a SalzburgerLand Tourismus Gmbh hívott meg.

(Ha egy vagy azon pár ember közül, aki ezt a posztot már olvasta decemberben, akkor jól emlékszel, valóban olvashattad, pár óráig itt volt már, mert eredetileg decemberben lett volna az út, de végül hóhiány miatt átkerült januárra.)