Végre sikerült valami szépet és jót készíteni, így Brúnó 10. miniszülinapját méltóképpen sikerült megünnepelni – bár a komplett torta 2 nap csúszással lett kész, de istenbizony az alapot megsütöttem még 4-én. Kicsit megszaladt a rum, még szép, hogy megszaladt.. 19 hónap után, szerintem konkrétan lejtése van az üvegnek a sütitál irányába. Tudom, tudom, hogy 1 pohárral simán lehetne inni ilyenkor is, de mindig mondom, hogy 1 pohárral sehol nem lennénk, akkor meg minek.
Hozzávalók 4 db minitortához (vagy 1 db 18 cm átmérőjű tortához)
75 g étcsoki
2 db tojás
50 g cukor
50 g olvasztott vaj
4 ek rum – de lehet kevesebb
100 g darált mandula – vagy (Nature cookta mandulaliszt)
A krémhez (ez saját fejlesztés és nem egészen egzakt, kicsit ízre és sűrűségre mentem és valahol elveszett a pontos adagok rögzítése, de valami ilyesmi kb reális lehet:)
150 g krémsajt
2 dl tejszín kemény habbá verve
2-3 evőkanál porcukor
2-3 darált mandula
2-3 evőkanál kakaópor
1. A csokit megolvasztjuk és félretesszük.
2. A vajat megolvasztjuk és a cukorral, plusz a tojással meg egy géppel habosra keverjük.
3. Hozzákeverjük a csokit, a rumot, jól kikeverjük és a végén hozzáadjuk a darált mandulát is.
4. 180 fokra előmelegítjük a sütőt, elővesszük a desszertgyűrűket. Mivel mindig félek, hogy esetleg kifolyik a massza a desszertgyűrűből alul, ezért úgy szoktam ügyeskedni, hogy alufóliával becsomagolom alulról, aztán fogom a desszertgyűrűt, külső kerületét sütőpapíron körberajzolom, azt aztán kivágom, az alufóliára helyezem belülről, és arra adagolom a masszát.
5. Kb 20-25 percig sütöm a kisadagokat – ha tortaformában sütöd, lehet, hogy picit tovább kell sütni. Megvárjuk, míg kihűl.
6. Ha kihűlt, akkor jön az improvizatív rész (magyarul az, ahol az eredményorientált cselekvéssorozat a precizitás rovására ment, vagyis kevertem, amíg olyan nem lett, amit akartam és nem írtam le na). a tejszínt kemény habbá verjük, előveszünk két tálat. Az egyikbe belemérjük a krémsajt felét, a másikba a másikat. A porcukrot is megfelezzük és hozzáadjuk a krémsajtokhoz fele-fele arányban, aztán jön a tejszín felezve, és végül az egyikhez darált mandulát, a másikhoz kakaóport keverünk. Aztán ha már nem folyós, és úgy érezzük, hogy lenne tartása, ha nyomózsákból kinyomnánk, akkor gyorsan félbevágjuk a minitortákat és telenyomkodjuk ezzel a két krémmel, ráhelyezzük a másik lapot és a tetejét is feldíszítjük, profi cukrászokat megszégyenítő tökéletes mintával, haha.
Hát így.
A recept egyébként Rachel Allen: Cake című könyvéből származik, amiről már korábban kifejtettem a véleményemet, miszerint a Bake után most itt a Cake és mi van, ha csak 1 betűt tud mindig cserélni, akkor jön a Lake, nagy brit tóhatározóval, aztán neadjisten a Fake – lopott Nigella receptekkel, or what? El kell mondanom amúgy, hogy feltehetően a legszerencsésebbek egyike vagyok. Amikor erről értekeztem a facebookon, és hogy egyébként milyen jó lenne ez a könyv, akkor egy drága jó cyberbarátnőm titokban megrendelte nekem ezt a könyvet és pár nap múlva már itt is volt. Hát elég jó, nem? A könyv egyébként az ilyen magamfajta sütirajongóknak maga a kánaán, dugig van sütireceptekkel. Szemben a Bake-kel, amibe azért be lehetett szuszakolni a sütés cím alá sósakat, péksüteményeket is, ide most tényleg szigorúan csak sütemények kerültek, semmi mellébeszélés.
Maga a könyv amúgy gyönyörű, masszív, jó vastag, csodálatos képekkel, szuper receptekkel, bár a Barbie-babás tortát talán ki tudtam volna hagyni az utolsó lektorálásnál, de mivel tudom, hogy van egy egész szubkultúra, aki odavan a formatortákért és hasonló díszes tortákért, megbocsátom ezt a fejezetet Rérének:) Egyébként könnyű, gyors, egészséges (hehe:), gyerekeknek szóló, ünnepi sütik, cake popok, cupcake-ek no meg persze sütési alapvetés is van a végén. Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy nehéz letenni és nem a habverőhöz rohanni egyből, és a korábbi Rachel-tapasztalatok birtokában most mondom, hogy tutira jók is a receptek, ezt borítékolhatom már most. Ez itt alant például az „egészséges” fejezetből származik. Mármint az alaptészta, a krémes rész, meg a felépítés az saját fejlesztés, ő simán csokival fedte le az egészet, de én a nagy arcommal 19-re még lapot kértem és igazam is lett. Így szerintem még 100x jobb. Remélem, egyszer magyarul is megjelenik majd ez a könyv. Addig is Rachel Allen: Cake – így keressétek, Harper Collins kiadó, 2012-es kiadás, 352 oldal.