Ami tulajdonképpen diós csiga, nem? Szerintem igen. Masszívabb leves után második fogás klasszikus ebédekhez. Mondjuk gulyásleves után. Mondtam már, mennyire szeretem a gulyáslevest? Ki sem nézném magamból.. Pedig de.
Hozzávalók (egy közepes méretű pecsenyesütőhöz, 15 db-hoz)
A tésztájához:
0,5 kg liszt
3 tojás
2 dkg friss élesztő
2 dl tej
5 dkg porcukor
csipet só
6 dkg vaj, v. zsír
Töltelékhez:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
15 dkg darált dió
Tetejére locsolni:
1,5 dl tej
5 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
2-3 dkg vaj a tepsi kikenéséhez
1. Az élesztőt egy kávéskanál cukorral, kevés langyos tejben megfuttatjuk. A vajat megolvasztjuk.
2. A lisztet, a porcukrot, a sót egy tálba mérjük és összekeverjük. Hozzáadjuk a tojásokat, a megkelt élesztőt, a vajat és a maradék tejet és jól kidagasztjuk (vagy kelesztő tálat használunk). Meleg helyen duplájára kelesztjük.
3. Közben a töltelékhez a vajat a cukorral habosra keverjük.
4. Ha megkelt a tészta, gyúródeszkán kevés liszttel átdolgozzuk majd kétfelé vágjuk. A részeket egyenként, kb. 35×30 cm nagyságura nyújtjuk, és mindegyiket megkenjük a vajas cukor felével, majd rászórjuk a dió felét. Az így megtöltött tésztát feltekerjük, mint a beiglit. A két végét kicsit benyomkodjuk, majd kb. 5 cm-es darabokra vágjuk (7-8 db jön ki egy tekercsből, összesen 14-16 db). Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és kivajazunk egy pecsenyesütő tepsit.
5. A csigákat a tepsibe sorakoztatjuk úgy, hogy 1-2 cm távolságra legyenek egymástól, hogy még legyen hely a keléshez. Az egyes darabok között 1-2 cm közöket hagyunk a keléshez.
6. Sütőbe toljuk és kb 20-25 percig sütjük.
7. A locsoláshoz a tejet a cukorral és vaníliával felforraljuk, és ha a tészta teteje kezd pirosodni, a forró tejjel meglocsolgatjuk, majd folytatjuk a sütést, amíg a tészta a próbatűre már nem ragad.
Mikre nem van időd!! :))) Remek kis fickó lehet ez a Brúnó! :)) (igen-igen, némi irigységet érzel a sorok között… Mit nem adnék ezúttal egy nyugodt gyerekért!!…)A recept egyébiránt kiváló, ki fogjuk próbálni. :))
Mesefinom! Én is szeretem a gulyáslevest! 😀 a darázsfészket is!
A darázsfészek nem feltétlenül diós ám! Én anyum sose azzal csinálja, csak simán, vajas-cukros töltelékkel – isteni finom úgy is.
az biztos is, hogy remek kis fickó:) de azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy főznöm, takarítanom egyelőre nem kellett.. Vicuska, akkor kvittek vagyunk! Ildi, ez látod nem tudtam:) azt hittem, csak dióval darázsfészek..