Tükörkérdés

0

Pár nappal ezelőtt valami régebbi receptet kerestem itt a blogomon és ahogy a történelem előtti idők bejegyzéseit olvasgattam, hát kezdetben röhögtem némelyik régi bejegyzésen, aztán már csak mosolyogtam, aztán már egyre kínosabban mosolyogtam, aztán meg már nem mosolyogtam, hanem csak néztem, néztem, hogy milyen gázosak a szövegek, képek. Legalábbis így innen, utólag visszanézve nagyon fura olvasni. Persze mindenki túlesik ezeken, nade kérem… azért mégis. De színt vallok, bemutatom az egyik  (hangsúlyozom, mostani szemmel nézve) leggázabb szövegemet és képemet, és hogy legyen egy kis balansz, a legjobbnak vélt képemet is (szöveget nem, nem arcoskodunk). És ezzel a lendülettel el is indítanék egy körkérdést és megkérném a kedves bajtársakat, hogy ők is nézzenek szét a régi cuccok között, hadd röhögjünk magunkon. Tükörkérdés továbbadva Kicsi Vúnak, Ízbolygónak, Grenadinenak és Sajtkukacéknak, ZsuzsinakReninek és Csibének és remélem, hogy ők is továbbadják, mindazoknak, akiknek még én is továbbadnám:)! Bevállalod, brádör?

„Rajta vagyok a gasztro.blog.hu oldalon! Ez gyorsan ment. Meg is torpantam hirtelen, nem is írtam néhány napig:) Hát igen, ez már felelősség. Aztán hirtelen a gasztro.miner.hu is felvett soraiba és azon kaptam magam, hogy már ott vannak a sajtos csigák képpel, szöveggel. Ez már nem semmi! Közkinccsé vált a blogom. Így aztán elővettem a – kb. 10 éves korom óta gyűjtögetett, de a használatra mindig túl szépnek talált – füzetek közül az egyik legszebbet és a gasztroblogom tervezőfüzetévé avattam. Gyorsan papírra vetettem az ötleteimet, terveimet, mert bár nagy öröm, hogy elindult ez a blog, azért be kell látnom, hogy még sok tanulnivalóm van technikailag. Mindent gondosan összeírtam, hogy szépen lassan elsajátítsam a blogszerkesztés minden fortélyát. Még egy ideig a biztonság kedvéért csak a háttérben próbálkozom, de majd ha már szuperprofi blogszerkesztő leszek, akkor szépen kicicomázom a hátteret, meg mindenféle okossággal látom el a blogot. De addig csak ilyen egyszerű keretben írogatom a recepteket. Képeket is igyekszem mellékelni, de még azt sem garantálhatom minden étel mellé. Hogy a VKF. aktuális fordulóján elindulok-e, na még ezt sem tudom megígérni, de már töröm a fejem.”


Leggázabb képem – több is van, de ezt választom: 

Haah:):) Gyönyörű darab…
Cserébe szerintem a legjobb képem:


Előző cikkSajtos roló
Következő cikkCsokis-narancsos süti

1 hozzászólás

  1. na igen, ez az, amit semmiképpen nem szeretnék, hogy bárki, aki még most kezdte, elbátortalanodjon.. tényleg. se a szövegek, se a fotók miatt. abszolut nem ez a cél, szerintem mindenki helyén tudja kezelni saját lehetőségeit, képességeit, és mindig van fejlődés!! szóval hajrá!:)isten ments, hogy újabb feszkót indítsak a bloggervilágban… „van baj elég”:)

  2. Jaaaaj küldje már el nekem is valaki majd ezt a hógolyót mert szeretnék jót röhögni magamon.. Sőt szoktam is és gondolkodtam, ha lenne időm, leszednék pár képet és újat csinálnék helyette, vagy az történelemhamisítás ezek szerint??? :DD Plusz az elején valahogy nem sikerült megtalálnom a sorkizásó gombot és olyan kacskaringósak a margóim, hogy ihajjjj.. és még sorolhatnám…

  3. Jaj dehogy, tudom én, hogy a kis kompakt gépemmel és zéró fotós tapasztalatommal nem fogok túl jó képeket csinálni, a főzési-sütési tudásomról nem is beszélve :)) Aki gyönyörködni szeretne, az tudja, hogy hova kell jönni 😉

  4. Mindenkiben ott a fejlődés lehetősége, igenis. Az a baj csak, ha valaki direkte nem használja ezt ki, azzal hogy jóezígyéscsakazértisdafke. És szerintem mindenkiben bene vagy a vágy is arra, hogy jobb legyen, szebb legyen, ötletesebb legyen…aki ezt nem ismeri el, az nem mond igazat. És nem kell hozzá sokszázezres gép se.Ugyanazzal fényképezek, mint a legelején, csak elolvastam a használati utasítást :)).Elolvastam pár bejegyzést magyarul, még többet angolul a fotózásról, és sokat tanultam belőlük. Fotóboltom sincs, a gép saját, alap buherálóprogramja pedig rendszeresen bedöglik.Úgyhogy nem kell csüggedni, egyre jobb lesz annak, aki akarja!