Almás tócsni

Azt mondtam már itt, hogy nyáron elköltöztünk, de talán azt még nem, hogy miért szeretek itt lakni, ugye? Na akkor most mondom. 18 év után egy nagy város után éltem 10 évet egy még sokkal nagyobb városban, konkrétan Budapesten és most meg egy kisvárosban. Hogy ez miben más és miért jó? Hát egyrészt azért, mert itt harangoznak óránként, ilyet Pesten gyakorlatilag nem tapasztaltam. Az állandó alapjzaj mellett egy rendszeres hangot tudok felidézni, ja nem, kettőt. Egyik a repülők zaja – 13. kerület, légifolyosó alatti lakás – ez volt az egyik, a másik pedig a Közgáz épületében a vásárcsarnokra néző irodába átszűrődő vásárcsarnoki hangosbemondó hangja, tudod, az az „én elmentem a vásárba…” hang… Hát ja. Harangot nem nagyon hallottam, cserébe most negyedóránként, és úgy, hogy meg is hallom, mert csend van:) A másik amiért jó itt lakni, mert van itt könyvtár, de olyan könyvtár, hogy ingyenes minden, mikor beiratkoztam, kb ez a beszélgetés zajlott:

– Jó napot kívánok szeretnék beiratkozni.
– Rendben, kérem a személyi igazolványát…. Ok. meg is vagyunk.
– És mennyit fizetek?
– Semennyit.
– Van külön pénztár lent?
– Nem, nincs.
– De akkor hol kell fizetnem?
– Sehol.
– És akkor könyvenként kell fizetni, vagy hogyan?
– Nem, nem kell.

Szóval ingyenes, és van egy csomó magazin is, amit ki lehet kölcsönözni 1 hétre. Hát milyen jó már?! Úgyhogy pénteken négykor ne keressetek, mert akkor könyvtárban vagyunk. A vidéki élet pozitívumai kiskáté eheti fejezetét itt le is zárom, majd legközelebb folytatom.
De hogy ez miről jutott eszembe és mi köze a recepthez, hát meg nem mondom. Annyi baj legyen, voila:

2 db alma megpucolva
5 dkg liszt
4 dkg cukor
késhegynyi őrölt fahéj
4 ek vaj

Az almákat lereszeljük, elkeverjük a liszttel, cukorral és fahéjjal és 5 percig pihentetjük.
Egy kisméretű serpenyőben kevés vajat hevítünk, az almás masszából egy adagot a serpenyőbe halmozunk, ellapítjuk és mindkét oldalát megsütjük.

Will Stratton: Katydid