Fahéjas műzliszelet

0
Sajtkukacéknál már szerepelt ez a recept, de nem baj, muszáj, hogy meglegyen, mert imádom. Én a műzlit, igen Anya. Nem volt ez mindig így. Van már vagy 15 éve, hogy tesóm először kapott rá a bolti műzlire, amit legalább annyira nem értettem, mint azt, hogy miért szereti a céklát, a kovászos és savanyú uborkát, a lencsefőzeléket és még ki tudja mi mindent, amit én soha soha nem ettem meg. Tehát műzlit nem, cserébe viszont nagyjából a disco halála óta eszem minden reggelire Chocost. Máig emlékszem a napra, amikor DF gimnáziumi legjobb jóbarátnőm apukájának lakásában tengődtünk és ott, náluk ettem először Kellog’s chocos cornflakes-t. Tisztán emlékszem a napra, mert akkor láttam életemben először Jóbarátokat is. Igen, mindkettő hatalmába kerített, mostanra elég világosan kiderült. Nem azt mondom, hogy nem voltak próbálkozások a reggelizési szokásaim megváltoztatására, de valahogy mindig visszatérek az alapokhoz. Tej+chocos. Még ma is felzaklat, ha belegondolok, mit éreztem, amikor átmenetileg kivonták a forgalomból és kénytelen voltam más cégek rettenetes próbálkozásaival helyettesíteni a klasszikust… Bármennyire is gasztrociki, nagyon profin meg tudom magam nyugtatni, hogy ez mennyire jó, mert így legalább tejet is juttatok a szervezetembe, amit egyébként úgy önmagában nem innék meg reggelire. Szeretek magam előtt a nyitott elme és lélek szerepében tetszelegni, de a Kellog’s Chocost nem eresztem. Más kérdés, hogy ha egy egész doboznyi chocost ennék meg két kübli tejjel, akkor is éhes lennék nagyjából 85-90 perc múlva – mert táplálni csak a maga szerény módján táplál – de ez már egy másik történet.. Most viszont találtam egy műzlireceptet a Good Foodban, ami annyira tökéletes, hogy néhanapján hajlandó vagyok lecserélni a chocost erre.

Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
10 dkg napraforgómag
5 dkg szezámmag
5 dkg apróra vágott dió
10 dkg vaj
10 dkg cukor
3 ek méz
10 dkg aszalt gyümölcs (nálam általában áfonya vagy szilva)
1tk őrölt fahéj

1. A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A zabpelyhet, a magokat és az apróra vágott diót egy tepsire borítjuk és 5-10 percre betoljuk a sütőbe, hogy megpiruljon. Közben a vajat, a mézet és a cukrot összeolvasztjuk (na nem forrasztópákával, hanem egy lábosban)
2. Ha kész, mindent összekeverünk egy nagy tálban, (magvak megpirítva+vajas cukros cucc+fahéj+aszalt gyümölcs) és kivajazott tepsibe egyengetjük.
3. 30 percig sütjük.

Megjegyzés: Nekem nem mindig sikerül szép szeleteket vágni, ezért újabban már eleve formákba egyengetem a masszát és úgy sütöm meg. Itt éppen a Gabojszától kapott hengerrel operáltam.

Forrás: Good Food 2008 Augusztusi száma
Ja és nem, nem kapok részesedést a Kellog’stól, pedig el bírnám viselni életem hátralévő részének sponzorálását..:):)
Előző cikkSzőlős réteskosár
Következő cikkKexek

1 hozzászólás

  1. Ez a müzliszelet azért is pazar mert lehet puhábbra sütni, de lehet ropogós is. Nálam a második esett meg és én csodálkoztam el a legjobban, hogy micsoda ováció fogadta. Azért lepődtem meg ennyire, mert annyira nem volt munka vele, hogy az a végeredmény tekintetében már felháborító. Ráadásul szépen lehetett szeletelni. Ugye milyen meglepő, hogy vannak még anyukák, akik az ótvar bolti müzliszelettel etetik ‘egészségesen’ a csemetéjüket? Ezt csak azért jegyzem meg, mert pl. a meggyes müzliszelet olyan ízű, mint aminek a masszájába beleborították a meggyaromát. Íme a végkövetkeztetés: Éljen a GoodFood!O.