Sokakkal ellentétben nekem nincs rétes-múltam. Kiskoromban nem volt nálunk sosem, csak Apukám mondogatta mindig, hogy ő a káposztás rétest, azt úgy, de úgy szereti, hogy csak na. Én sok mindent elhittem/hiszek Apukámnak, de ezt, hát ezt azért mégsem. Aztán elkerültem otthonról, és most, hogy már nincsenek ilyen furcsa gyerekek a háznál, Anyukám ráállt – többek között – a káposztás rétes készítésére, és bár továbbra is következetesen elhatárolódtam a rétesvilágtól, annyiszor mondta Anyukám, milyen egyszerű ezekkel az új, jófajta rétestésztákkal, hogy végül a biztonság kedvéért én is betáraztam párat itthonra és vártam, hogy megszálljon a rétesihlet. Természetesen az idő mindig mindent megold. Na persze, főleg, ha nincs. Mert hogy időm nem volt, valami finomságot viszont akartam készíteni, ezért kikaptam a hűtőből a réteslapokat és feltettem a kérdést a Főnöknek, hogy mégis milyen rétest enne meg szívesen? Mire Ő: hát milyet-milyet, micsoda kérdés, hát almásat. Mert hogy neki az a kedvence… Nahallod?! 10 év alatt azt se tudtam, hogy szereti a rétest, nemhogy azt, hogy még kedvence is van!:):) És akkor lett neki almás rétes, már nem is egyszer, többször, többféleképpen is, de ez az alap.
Hozzávalók:
6 db réteslap
1,5 kg alma
1-2 tk őrölt fahéj
Kevéske cukor (kb. 5 dkg)
6 db réteslap
1,5 kg alma
1-2 tk őrölt fahéj
Kevéske cukor (kb. 5 dkg)
1. Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzákeverjük a fahéjat és a cukrot és állni hagyjuk 10-15 percre, addigra jó sok levet ereszt, na ezt kinyomkodjuk. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
2. Nedves konyharuhára terítünk egy réteslapot, olvasztott vajjal megkenjük, ráhelyezünk még egy réteslapot, rákanalazzuk az alma egy részét, egyenletesen eloszlatva. A konyharuha segítségével (vagy anélkül) a hosszabbik oldal felől szorosan feltekerjük. Így járunk el a maradék réteslapokkal és almával is, majd átemeljük a rudakat a sütőlapra, a tetejüket is megkenjük olvasztott vajjal és 180-190 fokon sütjük, míg a teteje szép pirosas árnyalatot kap (kb. 20-25 perc)
Megjegyzés: Ennél természetesen jóval vaskosabb rudakat is lehet készíteni, csak az almamennyiséget kell növelni.
Megjegyzés 2.: Hozzá lehet keverni darált diót, mazsolát, a tetejét pedig megszórhatjuk porcukorral.
Megjegyzés 2.: Hozzá lehet keverni darált diót, mazsolát, a tetejét pedig megszórhatjuk porcukorral.
Én persze olyan okos vagyok, hogy azt hiszem, egyszerre több dologgal is tudok szimultán foglalkozni, így amikor a képen látható adagot készítettem, akkor annyira néztem egy filmet, hogy nem egyenletesen terítettem szét az almát, hanem a réteslap egyik végére halmoztam és úgy tekertem fel…:):), gyakorlatilag oda sem figyeltem, mit művelek… De persze így is elfogyott, hisz ez a kedvenc rétese!:)
:-))))Kekszmorzsás-almás vagy barackos is remek bír lenni! Megannyi kalori, de nem lehet kihagyni!
Mazsolával, fenyőmaggal és morzsával, az meg a tiroli:-))De nekem most a káposztás is ollyan jól jönne:-))
Áááá, ezek szerintem Neki már túl csicsásak lennének:):):) De majd becsempészem, a kalori meg úgysem árt neki:)
Túl csicsás?? A fenyőmagos-mazsolás a dél-tiroli paraszti konyha egyik alapgyöngyszeme:-)))Szörnyű, ezt is fel kell vennem a Cooking soon listámra!:-))