Amióta sütök-főzök, azóta várom, hogy velem is megessen valami nagy felfedezés, vagyis, hogy az én konyhámban is belessen mondjuk a rozmaring a fahéjas süteménybe, vagy csoki cseppenjen a paradicsomra és rájöjjek, mekkora mázlista vagyok, hogy a véletlen folytán ilyen csodálatos párost találtam. Persze tudom, hogy egy kis bátorság, egy kis kreativitás és magunktól is rájöhetünk ilyesmire, ami valószínűleg minden bloggerkonyhában meg is esik, ahogy nálam is, de én éppen a véletlenszerűségre vágytam és most valami mini-ilyesmit találtam. Történt ugyanis, hogy chili con carne volt a hétvégén ebédre, de a kenyér még nem sült meg az adott időpontra, L viszont nem bírja magában megenni, ezért más megoldás után nézett. Előkapta a múltheti komoly mennyiségű alkohol leküzdése mellé barátaink által vásárolt burgonyaszirmokat és már csúszott is a kettő együtt. Ő persze csak tolta-tolta egyik falatot a másik után, de az én sasszemeim egy pillanat alatt kiszúrták a lehetőséget a burgonyaszirom tányérra hasonlító alakjára, és már meg is volt a nagy flash:) Kitaláltam, milyen jó ötlet lenne nem mellé, hanem beletenni a szirmokba a chili con carnet és már kész is lett a klassz kis falatka. Persze, tudom, hogy alapvetően tortilla chips dukálna hozzá, de az nem volt, és különben is. Itt most az ötlet a lényeg!:):)
Na ugye, ugye?:-))A nagy dolgok mindig véletlenszerűen születnek, kár őket siettetni:-))Jó kis bulizós ötlet, a tortilla chips meg különben is lapos:-)))