Végre rászántam magam és megvettem a Szakácspárbaj című filmet. Nem volt nehéz, megrendeltem, két nap múlva meg is érkezett, átvettem, kifizettem kemény 699 Ft-ot és már a magaménak is tudhattam a DVD-t. Kivételesen nem ártott neki az, hogy teljesen más a cím fordítása, mint az eredeti jelentése, nem biztos, hogy az American Cuisine, azaz Amerikai konyha cím alapján is érdekelt volna, így egy pont oda. És máris kettő oda, mert Jason Lee a főszereplő, aki jelenleg nagy favorit nálunk, bár merőben más szerepből ismerjük. Ő ugyanis a My name is Earl című amerikai vígjátéksorozat főszereplője, még ha a képek alapján ez nem is olyan egyértelmű.
És újabb pont oda, mert ezáltal a Férjem is kapható volt a filmre, így jó kis szombati matiné keretében meg is néztük ma. Aranyos film volt, jó kajákkal, kicsit old school – ez főleg azért furcsa, mert 1998-ban készült, mégis olyan, mintha kb. 85-ben forgatták volna – amennyire én el tudom képzelni, meg ahogy azt a TV-ben látom, nagyjából hitelesnek tűnik az, ami az étteremben zajlik, így azt mondom, hogy jó film volt. Egyébként a múlt héten is láttam egy klassz kis filmet, apró kis gasztrovonatkozással. A Félix és Rose című francia filmet néztem meg (eredeti címe Décalage horaire, vagyis Időeltolódás – szintén jó fordítás:), Juliette Binoche és Jean Reno főszereplésével, ami számomra már önmagában is garancia a film minőségére, és valóban: kiváló alakítások, bájos történet, kellemes időtöltés. 
Hát így vagyok most a filmekkel. Ja, és végre megérkeztek a Gordon Ramsay könyveim, amiket egy hónapja rendeltem az Amazonról (azért az furcsa, hogy mindennel együtt olcsóbb Amerikából megrendelni a könyveket, mint Ausztriából, vagy Németországból), szóval olvasok és filmet nézek, hogy aztán majd jókat süssek-főzzek.
És újabb pont oda, mert ezáltal a Férjem is kapható volt a filmre, így jó kis szombati matiné keretében meg is néztük ma. Aranyos film volt, jó kajákkal, kicsit old school – ez főleg azért furcsa, mert 1998-ban készült, mégis olyan, mintha kb. 85-ben forgatták volna – amennyire én el tudom képzelni, meg ahogy azt a TV-ben látom, nagyjából hitelesnek tűnik az, ami az étteremben zajlik, így azt mondom, hogy jó film volt. Egyébként a múlt héten is láttam egy klassz kis filmet, apró kis gasztrovonatkozással. A Félix és Rose című francia filmet néztem meg (eredeti címe Décalage horaire, vagyis Időeltolódás – szintén jó fordítás:), Juliette Binoche és Jean Reno főszereplésével, ami számomra már önmagában is garancia a film minőségére, és valóban: kiváló alakítások, bájos történet, kellemes időtöltés. Hát így vagyok most a filmekkel. Ja, és végre megérkeztek a Gordon Ramsay könyveim, amiket egy hónapja rendeltem az Amazonról (azért az furcsa, hogy mindennel együtt olcsóbb Amerikából megrendelni a könyveket, mint Ausztriából, vagy Németországból), szóval olvasok és filmet nézek, hogy aztán majd jókat süssek-főzzek.