Érdekes azért, hogy hogy változunk. 20-22 éves koromig csak nagy boldogan éltem szüleim főztjének haszonélvezőjeként, persze tudtam róla, ha kaptak/vettek valamit: nagypapáméktól szőlőt, almát, disznóvágásról ezt-azt, keresztapámtól kukoricát, kis adag diót innen, finom termelői mézet amonnan vettek, mondom, tudtam róla, de nem én vezettem a háztartást, így egy-egy ilyen beszerzés nem sokat jelentett számomra. Nem mondanám, hogy túl gyakori volt, akkor még Debrecenben éltünk és nem volt sok olyan ismerősünk, akikkel ilyen bizniszeket rendszeresen bonyolítottunk volna, de néha-néha azért beesett egy-egy ilyen kivételes kis beszerzés.
Ehhez képest felkerültem Budapestre egyetemistaként, és hát gondolhatod, ott aztán nulla ilyen lehetőség volt. Persze eleinte nem izgatott, mert nem főztem még, de aztán a nagy gasztroébredésem után egész sokat ábrándoztam róla, milyen jó lenne, ha nem a piacról vagy a hiperekből kellene mindent beszerezni, hanem lenne egy kispajtásom, aki beállítana egy láda barackkal, egy másik 3 kg málnával, vagy ha csak tudtam volna, hogy mondjuk Dunakeszin isteni körte kapható, értitek na. Ez azért még a 2000-es évek eleje, közel sem volt ennyi lehetőség, mint most, vagy ha volt is, nem volt olcsó. Szóval ez így ment 10 évig Budapesten, aztán ideköltöztünk Balatonfüredre, ahol meg aztán pláne nem ismertünk senkit, haha, egyik jobb, mint a másik, tudom:D, éppen ezért hiába a kisváros meg a vidéki élet, elég sokáig nem volt továbbra sem ilyen spéci beszerzési-hálózatom, sőt, légy erős, most sincs. De, és ahhoz képest, ami korábban volt, ez egy nagy de, szóval most már alkalmanként azért adódnak lehetőségek. Cseresznye a szomszéd utcában, meggy a szembe-szomszédtól, bodza a közeli utcákon, stb. Persze a saját kertben termő málna és barack a legjobb, és imádom, hogy a fűszernövények többségét is itt aratom le a kertben, szóval jó ez nagyon, még ha nem is túl sok.
Na de hogy hogy jön ez az eperlekvárhoz? Mert eper, na az nem terem nálunk sajnos, bár egyszer volt egy kicsike eperbokrunk, azon volt két-három szem eper, de bevallom, azt nyersen megettük, nem voltak nagyratörő terveim vele. Szóval eper az nincs, pedig szeretjük nagyon, ezért mindig nyitva tartom a szemem, hogy hol lehetne lecsapni termelői eperre akár egy egész ládával. Eddig még soha nem sikerült:), ha találtam is lehetőséget, az mindig valahol messze volt, úgy meg már nem érte meg. De nem adtam fel, és idén végre összejött, sikerült rendes, magyar epret venni nagyobb mennyiségben. Így most tényleg eperszörptől eperlekvárig élünk, és bár a sima eperlekvár a fiúk legnagyobb kedvence, ez a bazsalikomos-citromfüves is nagy találmány, próbáljátok ki, ennyi duma után nem mondanám, ha nem lenne így. Eredetileg egyébként bazsalikomos volt, de aztán gondoltam, hogy jót tenne neki a citromfű, és hihetetlen bátorságról tanúbizonyságot téve azt is hozzáadtam, és lám-lám, nagyon szuper lett. Őrület, milyen vakmerő vagyok.😊
Hozzávalók:
1,5 kg friss eper
maroknyi bazsalikomlevél
kis csokor citromfű
500 g Koronás Befőzőcukor 3:1
Az epret megmossuk, kicsumázzuk és feldaraboljuk, majd a bazsalikommal és citromfűvel együtt botmixerrel leturmixoljuk, hozzáadjuk a befőzőcukrot és felforraljuk. Kevergetjük, és forrástól számítva 8–10 percig főzzük. Még forrón steril üvegekbe töltjük és azonnal lezárjuk.