A kovász-projekt nálunk csak két hete kezdődött, bolti kenyeret viszont már hetek óta nem veszünk, így a karantén elején ezzel a kiflivel kezdtem a házi péksütemény kalandot. Mondjuk akkor még éppen hogy csak 6 tasak szárított élesztőm volt, és fogalmam sem volt róla, lesz-e egyáltalán utánpótlás, és ha igen, vajon mikor, szóval kétszer, na jó legyen inkább ötször meggondoltam, hogy mire használom azokat az élesztőket. Akkor még ráadásul arra is nagyon figyeltem, hogy tej, tojás és vaj se nagyon legyen a receptben, mert azokból is nagyon kevés volt, és kilátástalan volt a beszerzés lehetősége. Na, szóval az a lényeg, hogy olyan recept kellett, amibe a lehető legkevesebb „luxus” alapanyag kell, így akkor még kiesett a kalács, ilyen-olyan joghurtos bucik, túrós táska és hasonló finomságok. Ez a kifli volt az, amihez a legkevesebb áldozatot kellett hozni, és mit ne mondjak, eléggé megérte, mert ahhoz képest, hogy életemben eddig talán egyszer vagy kétszer sütöttem meg ezt a receptet, tökéletes lett formára és ízre, foszlósságra is.
Persze nektek ezt már hetekkel ezelőtt mutattam, és kértétek is, de csak most jutottam el oda, hogy lefotózzam, leírjam, szóval ha még nem késő, akkor íme.
Hozzávalók 8 db-hoz:
500 g búzaliszt
2 teáskanál só
25 g friss élesztő vagy 1 tasak szárított élesztő (7 g)
200 ml langyos víz
70 g tejföl
50 g olvasztott vaj
A tetejére nagyszemű só.
1. Egy tálba beleszórjuk a lisztet, a sót és az élesztőt, majd jöhet a víz, a tejföl és a vaj. Géppel vagy kézzel dagasztjuk, az a jó, ha nem ragacsos, és nem ragad már a tálhoz sem. Letakarjuk és kelesztjük kb. 50 percig.
2. Ha letelt az 50 perc, deszkára tesszük (nálam szilikon a deszka, de fából készült deszkára kellhet egy kis liszt), és 8 egyforma darabra vágjuk, majd letakarva újabb 15 percig kelesztjük.
3. A tésztadarabokkal egyesével dolgozunk. Ovális alakúra nyújtjuk, majd az egyik végénél fogva feltekerjük, kicsit még megsodorjuk, hogy hosszabb legyen, majd begörbítjük, hogy patkó alakú legyen. Sütőpapírt terítünk egy tepsire, és arra tesszük a megformázott kifliket. Hagyunk helyet a kiflik között, mert még nőni fognak. Ha az összes a tepsin van, akkor letakarjuk, és 25-30 percig kelesztjük.
4. Közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra, és beteszünk az aljába egy jénai edényt üresen.
5. Ha letelt az utolsó kelesztési idő és a sütő is felmelegedett, akkor egy kis pohárba vizet engedünk, és kézzel vizet fröcskölünk a kiflikre. Nem kell eláztatni szegény kis kifliket, csak úgy lazán spricceljük meg vízzel. Ekkor lehet ráügyeskedni a nagyszemű sót is, ami persze le fog gurulni, de nem baj, visszatesszük.
6. Óvatosan öntünk 1 dl vizet a sütő aljában már jól felforrósodott jénaiba, és betesszük a sütőbe a kiflikkel teli tepsit. 20-25 percig sütjük, bár volt, hogy nekem még bírt plusz 2-3 percet, és akkor lett szép a színe. Ha kész, elzárjuk a sütőt, kinyitjuk az ajtaját, és még pár percig bent hagyjuk a kifliket. Aztán le lehet még egyszer permetezni vízzel, de én ezt mindig elfelejtem:D
Limara első könyvéből van a recept.