Kis esti kirándulásra indultunk, régóta szeretett volna ugyanis Brúnó vonatozni, így kiválasztottunk egy viszonylag enyhébb napot és útnak indultunk. Az aszófői vasútállomáson szálltunk fel a vonatra – szép kis panoráma van, virágos, barátságos – jobb, mint a füredi:) Innen elzakatoltunk kettecskén Badacsonytördemicig, ahol már Laci várt minket autóval, hogy aztán együtt elmenjünk Szigligetre.
Ha nem lenne Balatonfüred és Tihany, akkor valószínűleg Szigliget lenne a kedvenc balatoni településem: gyönyörű a panoráma a várból, helyes kis utcák vannak, szép a kikötő, és az egész olyan hangulatos, hogy bármikor szívesen megyünk oda kirándulni. Ősszel voltunk a várban, most oda nem akartunk felmenni, kifejezetten fagyizni akartunk a Balaton legjobb fagyizójában, a Várkávézóban. Véletlenül fedeztük fel néhány éve, és jól megjegyeztük, hogy ide még vissza kell jönnünk, de nehéz is lett volna elfelejteni, mert aztán egyre többen felfedezték és sok magazinban és balatoni ajánlóban visszaköszönt a szuper fagyizó, így aztán évente legalább egyszer mi is elmegyünk oda.
Annyira jól ki van találva az egész, hogy tényleg nem lehetne jobban csinálni. Gyönyörű a hely, tágas, szellős, szép, barátságos, mindig van valami apró kis újdonság, amitől még hangulatosabb az egész, és hát ott vannak a fagyik. Ha eszembe jut a fagyizó, akkor mindig a narancsos étcsokira asszociálok:) – az nálam az örök kedvenc, de bármit kóstoltunk itt, mindig minden nagyon finom volt. Idilli az egész, komolyan.
Innen aztán már indultunk is visszafele, mert meg akartunk állni Zánkán, hogy megkóstoljuk a Neked főztem híres hamburgerét. Tavaly sokat lehetett olvasni a zánkai strand melletti kis büféről, ahol állítólag szuper jó hamburgert lehet enni. Már akkor ki akartuk próbálni, de pont sikerült olyan időpontban érkeznünk, amikor nem volt már hús a hamburgerhez, így tavaly végül kimaradt. Hát majdnem most is. Idén ugyanis már nyitottak egy éttermet is – fent a városban – és mi kapásból odamentünk, azt hittük, ott is lesz a híres-neves hamburgerből, de nem. Mi viszont már nagyon rá voltunk hangolódva az északi part egyik legjobbnak mondott burgerére, így átmentünk a strand melletti éttermükbe, ahol csendesen – a nappali tömegtől mentesen – szépen megettük a vacsoránkat. A hamburger tényleg nagyon jó, és a káposztasaláta is jó volt mellé, a krumplichips nem egy mestermű, de jól laktunk, és ez az esti -zárás előtti hangulat is pont tökéletes volt. Ahogy a vacsora utáni ejtőzés is. Bementünk a strandra, ahol szerintem még soha nem voltunk, de olyan jó kis esti élet volt, hogy tényleg tökéletes zárása lett a kis kirándulásunknak. Van ott egy játszótér, így Brúnó is szaladgált még egy kicsit, néhány strandoló még a vízben pancsolt, és ott sétálgattak, ettek-ittak az emberek. Nem tudom, hogy minden nyári este olyan-e a zánkai strandon, de ez egy igen jól sikerült este volt, ha nem kellett volna vezetni, akkor még egy-két pohár rosét is szívesen elkortyolgattunk volna ott. Na majd legközelebb!
