Goldenblog – Nyertünk!!!!

Ti meg én:) Goldenblog közönségdíj nyertesek lettünk, bizony!!! A legjobb közönség és én, a kis tollnok.

Nem akarok sokat lovagolni a témán, csak ezt a posztot akarom rászánni, de ezt nagyon. Elmondani nem tudom ugyanis, milyen jó érzés ezt most a „zsebben” tudni, de legfőképpen azt tudni, hogy mennyire fantasztikus kis csapat gyűlt itt a Puffin köré. Mindig is tudtam, persze, hogy tudtam, de most ismét és nagyon bebizonyosodott, hogy hihetetlen jó kis „olvasótábor” van itt.

Mert bár végül simának tűnt a befutó, nem volt borítékolható, hogy meglesz ez a győzelem. Hogy is mondjam, hosszú volt az út a „figyelj, tudtad, hogy lehet rád is szavazni a goldenblogon? – tényleg?” és a „hi, long time no see, how are you, do you remember my blog? blablabla, click on the green SZAVAZOK button. Next time I’ll bake something for you all:) (hello, rég találkoztunk, hogy vagy? emlékszel a blogomra? blablabla, kattints a zöld szavazok gombra. legközelebb aztán sütök nektek valamit:)”  között. 🙂  (még szerencse, hogy a külföldi barátok között is vannak ősPuffinosok.)

Nagyjából úgy zajlott egyébként, hogy 1, nem is tudtam, hogy jelölt valaki, 2, már legalább egy hete ment a szavazás, mikor egymástól függetlenül 3 ismerősöm is szólt, hogy egyrészt jelöltek, másrészt 8. vagyok a semmiből, harmadrészt, ha kicsit odatenném magam,”simán megnyerném”. Na persze, simán. Azért ez nem úgy működik, és bár nyilván jól esett, hogy ezt mondták, nem véletlen az, hogy én nagy ívben kerültem az elmúlt 7,5 évben az ilyen és ehhez hasonló versengéseket. Láttam már 1-2 rossz példát és meg akartam magam kímélni a koppanástól is, meg attól is, hogy megint szembesüljek vele, mi mindenre képesek az emberek…. Na de annyira noszogattak, hogy végül beadtam a derekam.

Szóval belevágtam, belevágtunk és nagy meglepetésemre egész hamar felmásztunk a 2. aztán meg az 1. helyre. Aztán ment is a dolog, tartottuk a pozíciót, de mindig, mikor már hátradőlhettünk volna, elkezdtek mozgolódni a többiek is. Akkor persze már nem volt visszaút, addigra már úgy voltam vele, hogy nem szeretnék csalódást okozni Nektek, azt szeretném, ha a végén büszkén mondhatnátok, hogy a győztesre szavaztatok. Onnantól már tényleg drukkoltunk és láttam, hogy Ti is nagyon lelkesek lettetek és hogy mennyien szavaztatok, milyen sokan megmutattátok a blogot másoknak, stb, stb, míg aztán a vége egész sima lett és tényleg megnyertük.

Ha Meli barátnőm azt mondta, hogy „Amikor megkérem az ismerősöket, hogy szavazzanak és ez a válasz jön: „Már rég túl vagyunk rajta ” – az még nekem is jól esik”, – akkor mit gondoltok, nekem mennyire esik jól? Hát annál, amit gondoltok, még százszor jobban:) Fogalmam sincs, hogy végül hány szavazat jött össze, de biztos nem kevés…Amit nem győzök elégszer megköszönni! De tényleg, nagyon jó kis csapat voltunk, fantasztikusan alakult ez az egész.

És hogy miért volt ez olyan fontos? Nem a nyeremény miatt. Azt nem is tudtam, hogy mi, csak a szavazás lezárulta után néztem meg, véletlenül nem két New York-i repjegy-e. Segítek, nem.:) Akkor miért is fontos ez most nekem? Hát például azért, mert jó látni, hogy nem hiába tartottam ki. Azok a bloggerek, akikkel én 2007 környékén kezdtem, azoknak szerintem kb. 90%-a már nem blogol, de 4-5 éves blogból sincs olyan sok. Szóval simán abbahagyhattam volna én is, voltak olyan körülmények is, amikor ez felmerült, de végül mindig maradtam és jó látni, hogy megérte. Megérte, mert egyszer csak ügyesebb lettem, valamivel jobb lettem, ti pedig egyre többen lettetek, akiknek valamilyen szinten örömet okoz és esetleg jelent is valamit a Puffin (mármint a blog, nem én).  Másrészt pedig úgy érzem, hogy most ezzel akár újabb lehetőségek  is megnyílhatnak előttem, a blog előtt, aminek biztos lesz olyan része, aminek Ti is nagyon fogtok örülni. Hát ezért. Úgyhogy most új erőre kapok, és 2015 a Puffin éve lesz, ha az nem, akkor nem tudom melyik:)