A klasszikus. A csokis. Én szerettem a citromosat is, sőt, gyengébb pillanataimban még a vaníliásat is, de azokra majd később térünk rá. Addig gyakoroljuk ezt az alap nápolyit, párologni fog, annyit mondhatok.
A töltelékhez:
100 g dióbél / sótlan mogyoró
50 g porcukor
100 g étcsokoládé
5 db ostyalap
1. A dióbelet aprítógépbe mérjük, és addig „dolgozunk rajta” a géppel, amíg krémes nem lesz. Fokozatosan, meg-megállva dolgoztassuk a gépet, nehogy leégjen a motorja. Ha már krémes, hozzáadjuk a porcukrot, és alaposan kikeverjük.
2. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, és a porcukros dióhoz adjuk, összekeverjük.
3. A diós csokikrém negyedével megkenjük az alsó ostyalapot, ráhelyezzük a következőt, azt is megkenjük, és így haladunk tovább.
4. Alufóliába csomagoljuk a töltelékkel megkent ostyalapokat, nejlonzacskóba tesszük, és nehezéket helyezünk rá. Állni hagyjuk néhány órát hűvös helyen, majd recés késsel kis kockákra vágjuk.
A jó tippekért köszönet Praliné Zsuzsinak!!!
A facebookon is megtaláltok, íme az oldalam.