Bizony – szaloncukorteszt. Nem is akármilyen, hanem marcipán szaloncukor teszt. A zselésből már „kinőttünk”:), a vajkaramellást soha nem szerettem annyira, kókuszosból nincs olyan sokféle, és egyébként is a marcipán a kedvencem. Meg hát képtelenség is lenne komplett szaloncukor körképet adni, annyi féle van már, mintha októbertől decemberig minden bokorban szaloncukrot gyártanának. Nyilván soknak pont olyan is az íze, mintha egy bokorban gyártották volna, úgyhogy azok nem is játszottak. A jó minőségű, normális marcipán szaloncukrokra utaztunk: még így is lett 14 féle, ezt is hőstett volt végigkóstolni. Jussak majd eszetekbe, amikor azt hiszitek, soha nem tudnátok abbahagyni a kedvenc szaloncukor evését. Én is azt hittem, hogy így van, de rá kellett jönnöm, hogy van az a pont, amikor már nem megy több, még a legfinomabb szaloncukorból sem. Akkor aludni kell rá egyet és másnap kezdődhet minden elölről:)
Tehát, a játékosok:
Szamos – narancskrémmel töltött marcipán
Szamos – csokoládékrémmel töltött marcipán
Szamos – szilvakrémmel töltött marcipán
Szamos – feketeribizli krémmel töltött marcipán
Szamos – csokoládékrémmel töltött marcipán hozzáadott cukor nélkül
Szamos – narancsos marcipán
Szamos – mogyorós-mazsolás marcipán tejcsokoládéval mártva
Szamos – mandulamarcipán
Szamos – meggykrémmel töltött marcipán
Szerencsi – Retró narancsos marcipán
Szerencsi – Retró – alkoholos-meggyes marcipán
Milka – marcipános szaloncukor
Stühmer – marcipános-csokoládékrémes szaloncukor
Vadász – marcipános szaloncukor
A teszteléshez – vagy minimum a megírásához – a háttérben karácsonyi zene – minimális elvárás, fenyőillat szerencsés, de nem kötelező.
És akkor lássuk, hogy szerepeltek.
(Úgy csináltuk, hogy nem néztük meg előtte, milyen ízesítésű következik, hanem megpróbáltuk kitalálni egy harapásból, majd megnéztük és még utána értékeltük.)
(A képeken balról jobbra haladva jönnek sorban, ahogy a leírásban is követik egymást.)
Szamos – szilvakrémes marcipán: az egyik tesztelő megállapította, hogy marcipán íze van:) – tekintve, hogy nem tudta, hogy itt csak marcipán szaloncukrokat fogunk tesztelni, ez jó pont. Határozottan jó benne a marcipán, nem száraz, pont jó. Maga a szaloncukor volt, akinek „túl édes”, de abban egyetértettünk, hogy nagyon jó és különleges a szilvás íz, nyomokban kicsit alkoholos is talán. Valaki diós-mogyorós ízt is emleget, én meg a zserbót érzem ki belőle –egyik jobb, mint a másik, az fix. Tetszik nekünk, mert nem szokványos íz, ebből még szívesen falatoznánk. A csomagolás nagyon szép, olyan, mint egy „gyönyörű színházi függöny”.
Milka – marcipános szaloncukor: ez tejcsokis bevonattal készült, nem mintha baj lenne, de jobban szeretjük az étcsokis verziókat. Szerintünk ez így már túl édes a tejcsokival, bár tény, hogy hozza a klasszikus marcipán szaloncukor jegyeit. Végül is ez egy hagyományosabb íz, simán csoki marcipánnal – ez az, amit általában ismerünk. Tökéletesen szépen vágható – ezt mindegyiknél vizsgáltam, de igazából irreleváns információ – nem hiszem, hogy van, aki szeletelgetni akarja a szaloncukrot:) Ami ennél talán érdekesebb, hogy kaparja a torkom utólag – amit nem a plusz oldalhoz írnék. A csomagolás nem különleges, itt nincs selyempapíros klasszikus alsóréteg, ez iparibb, mint a Szamos, a Stühmer és a Szerencsi.
Szamos – mogyorós-mazsolás marcipán: ahogy fentebb írtam, előzetes infók nélkül kóstoltuk a szaloncukrokat, nem tudtuk, hogy milyen ízre számíthatunk. Itt már az illata is kellemes, mogyorós és az íze is az. A mazsolát kevésbé érezni, de ez nálunk pozitívum, úgyhogy nagyon ízlett. Azt is megállapítottuk, hogy pont jó a balansz a csoki és a töltelék között, vagyis „a csoki nem nyomja el a mogyorós ízt”. Szerettük. A csomagolás a mogyorókkal kicsit régies, de „van az a miliő, ahova pont ez való”.
Szamos – mandulamarcipán: Mivel ezt is úgy kóstoltuk, hogy nem tudtuk, mi lesz, ezért próbáltuk kitalálni, milyen ízesítésű, de nem találtunk semmit – és ez itt a dicséret ugye, mert ez pont nem akar ízesített lenni. És tudja azt, amit a Milkánál hiányoltunk. Klasszik kettős: marcipán étcsokiban. Szuper. Jó, roppanós a csoki, príma a vastagsága, nem olyan vastag, hogy elnyomja a marcipán ízét. A csomagolása szép, ünnepi, elegáns. Szeretjük.
Szamos – fekete ribizli krémmel töltött marcipán: nagyon szép, elegáns, „igazi szépséges függöny”:) a csomagolás– és a belbecs is az. Mármint elegáns. Vaktesztben áfonyás ízesítésre is érkezett tipp, de csak „mert a fekete ribizli nehezebben ugrik be”. A krém színe is gyönyörű, és van, aki szerint „követeli a következőt, tipikusan a „hasfájásig esszük” esete.)
Stühmer – marcipános csokoládékrémes: szép, elegáns a csomagolás, nagyobbnak tűnik, mint az eddigiek. Nem jövünk rá, mit kellene pontosan érezni, kicsit keserű a csoki benne, az biztos. Aztán mikor kiderül, hogy marcipános-csokoládékrémes – nem tudunk mit kezdeni az információval, igazán egyik sem volt erőssége. A marcipánt nem nagyon éreztük, de valószínűleg a keserű csoki tehet mindenről. Az állaga egyébként jó lenne, csak az íz nem stimmel nekünk annyira. Kicsit alkoholosnak is tűnik, van, akit a konyakmeggyre emlékezteti az utóíze.
Szamos – narancskrémmel töltött marcipán: nagyon szép, ünnepi csomagolás – egyszerű, de tényleg nagyon szép. Simán kitaláljuk, hogy narancsos.:) A jaffa-ízre emlékeztet – és az tök jó, egész pontosan „egy nem túlhígított finom jaffa” ugrik be. Nagyon jó a csokivastagság – ez a Szamosoknál standard, mostanra már rájöttünk. Isteni az egész, nagyon finom, eddig talán ez a kedvenc.
Szamos – narancsos marcipán: ennek van a legszebb alakja az eddigiek közül. Más a „textúrája” (nagy szavak ezek egy ilyen kis bloggerkétől, tudom:) mint az előzőnek. Ez is narancsos, de teljesen máshogy, mint az előző: „finomabb, lágyabb a narancsíz”. Príma a marcipán-narancs arány, plusz a vékony csokiréteg. Nagyon finom. A csomagolás is szép – nálam ez és az előző a favorit eddig.
Szerencsi –retró narancsos marcipán: ez is nagyobbnak tűnik, mint az eddigiek. Az állaga is más, kevésbé „homogén”, ami viszont nagyon furcsa, hogy serceg a fogunk között a cukor(?). A narancs íze megvan, de ez a sercegés teljesen kizökkent az ízélményből. Utóízben itt a legintenzívebb a narancs. A csomagolás – van, aki szerint egész korrekt, de itt állapítjuk meg, hogy jobban tetszenek azok a csomagolások, amelyeken nincs rajta a márkanév. Értjük, hogy fontos a brand, csak fura a márkanevekkel telenyomott szaloncukrokat rárakni a fára. Persze nem hivalkodóak a feliratok – sem a Szerencsinél, sem a Szamosnál – de mégis jobban tetszenek a felirat nélküliek.
Szamos – csokikrémmel töltött hozzáadott cukor nélkül:„végre karácsonyi csomagolás”, „szép az egyszerűsége és a színe is”. A töltelék nagyon kellemes, puha, könnyebbnek tűnik, mint az előzőek. Kávés/rumos a tipp, a csokikrém egy kicsit halvány szerintünk, de alapvetően finom. Amikor kiderül, hogy hozzáadott cukor nélküli, akkor azért elbizonytalanodunk, hogy milyen lehet cukorral, mert ez is pont jó édes volt.
Szamos – csokikrémmel töltött: most már tudjuk, hogy milyen:) Édesebb, mint a hozzáadott cukor nélküli, van, akinek túlzottan is édes, de lehet, hogy csak az előzőhöz képest nagy a kontraszt. Finom, krémes, ennyi után már az is elhangzik, hogy ez olyan „szamosos”. A csomagolása nagyon szép, elegáns, de inkább tálcán, kosárkákban tudjuk elképzelni, nem a fán. A barna csomagoló ugyanis nem igazán színesítené a fát.
Szerencsi – meggyes: A csomagolás nem túl ünnepélyes, itt a márkanév még furábban hat a csomagolón – ez a felirat már túl retró a mi ízlésvilágunkhoz. Könnyű felismerni, hogy meggyes: intenzív, de van, aki szerint nem túl természetes a meggyíz – mások elnézőbbek és kérnek még egyet. Teljesen más az állaga, mint az utóbbi Szamosoké, nem olyan krémes, sokkal tömörebb, „tömősebb”.
Szamos –meggykrémmel töltött marcipán: „fokozatosan jön a meggyíz, és tartósan megmarad”. Diszkréten meggyes, de nagyon finom, krémes az állaga, hihetetlen, mennyivel másabb egy sűrű, „kaparós” szaloncukorhoz képest. Szép, elegáns, karácsonyi a csomagolás, szerencsére nincs is feliratozva – külsőre ez az egyik favorit.
Vadász – marcipános: teljesen más a formája is – egy bordázott felületű bonbon tulajdonképpen. Nagyon vastag a csokiréteg, nem is viszi a kés. Nagy a kontraszt az eddigiekkel összehasonlítva: sokkal mesterségesebb, „olyan, mintha megnyaltam volna a mandulaaromát”. Nagyon édes, nem olyan „lágyak” az ízek, mint a Szamos szaloncukroknál, de végül az is elhangzik, hogy „nem rossz, mert mi végül is ezen szocializálódtunk”:).
A Szamos szaloncukrok kis tálcákra csomagolva kaphatók, de van néhány íz – momentán pont a kedvenceink:) – amiből nagyon szép dobozos verziót is tudtunk szerezni, a Stühmer szintén szép dobozos, és a Szerencsi is, de az kicsit játékosabb, színesebb, a Szamos kicsit „,nagymamásabban, tárgyalásosan elegáns”. A Milka doboza nem különleges, a Vadász sima zacskóban volt.
A Bonbonettinek is van egy marcipán szaloncukor típusa, de azt sajnos nem tudtuk beszerezni.
Összességében a lényeg, hogy a marcipán szaloncukrokban is rengeteg lehetőség van. A Szamos viszi a fődíjat: a narancsos-feketeribizlis-meggyes szaloncukrok különlegesek is, nagyon finomak is – és hát minden termékük nagyon elegáns, a díszdobozos verziók ajándékba is adhatók. A Stühmer szintén nagyon elegáns, fényévekre van sok szaloncukortól, de nem A legfinomabb. A Vadász komplett gyerekkoridéző, a Szerencsi pedig jól választott a marcipánhoz ízpárokat, mert a meggy és a narancs is nagyon finom, de a kivitelezés nem 150%-os. A Milka pedig Milka, nagyon hagyományos íz a kockázatkerülőknek.