A süti maga finom nagyon, legalábbis úgy emlékszem, hogy tavaly, amikor készült, igen jól csúszott. De álljunk meg egy szóra! Ismét önirónikus dresszt kaptam magamra, mert ahogy itt raktam be ezt a képet, hát nem tudott nem eszembe jutni, hogy mennyire „modoros” ez a kép. Zsírpapír, egymásra rakott szeletek, bravó.. Minden ötödik süti-kép így néz ki. Aztán ott vannak a kekszek masnival átkötve:):) Aztán a jópofa ikeás tálka is szinte mindenkinél megjelenik előbb vagy utóbb, na meg a színes műanyag evőeszközök:):) Ugye hogy ugye? Meg az ikea-szalvéták, kb csak annyi a különbség, hogy ki-mikor jár arra, előbb, vagy utóbb, minden háttérben felbukkannak a szalvétáik. De még ha így is van, ez miért lenne gáz? Épp arról beszélgettünk tegnap, hogy hogy lehet egyedinek lenni a foodstylingot illetően és nem jutottunk eredményre. Elvégre mindenki nyitott szemmel jár, olvas, nézelődik, és tényleg, ha egyszer azok a kekszek masnival átkötve a legszebbek, akkor miért ne csinálnám én is úgy (nb: még nem volt ilyen képem, de biztos nem várat magára sokáig). Na mindegy, sok a duma, lényeg, hogy ez is egy ilyen jó nyáj-hatású kép, lássuk a receptet!
Hozzávalók egy tengerészgyalogos hadosztályra méretezve:
Alap:
56,7 dkg vaj
3/4 csésze cukor
3 tojás
3/4 kk vanília kivonat
4,5 csésze liszt
1/2 kk sütőpor
1/4 kk só
Diós-citromos feltét:
45 dkg vaj
1 csésze méz
3 csésze cukor
1 kk reszelt citromhéj
1 kk reszelt narancshéj
1/4 csésze tejszín
90 dkg dió apróra vágva
1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
2. Az alaphoz robotgéppel habosra keverjük a vajat és a cukrot, majd hozzáadjuk a tojást, egy másik tálban elkeverjük a lisztet, sütőport és sót, és ezt is a vajas cukros masszához keverjük. Jól összekeverjük az egészet, egy 46×30 cm es tepsiben egyenletesen elterítjük, kicsi peremet hagyva a széleken és 15 percig sütjük. (én a mennyiség negyedét készítettem el, az 18×24-es tepsire volt elég). (Nem kell tovább, mert még fogjuk sütni később.)
3. Ha kész, hagyjuk kihűlni.
4. Elkészítjük a tetejére a diós-citromos feltétet: Lábasban kis lángon összeolvasztjuk a vajat, mézet, cukrot és a citrus-héjakat, majd kicsit növeljük a lángot és 3-4 percig forraljuk. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejszínt és a diót és ezt a ragacsos masszát ráöntjük a kihűlt alapra, amit aztán visszateszünk a sütőbe és 25-30 percig sütjük. Megvárjuk míg teljesen kihűl, azután lehet szeletelni.
Én Ina Garten: The Barefoot Contessa című könyvéből csináltam, ahol Pecan squares néven fut, de most megtaláltam a neten is, és volt egy kedvenc kommentem, azt most ide bemásolom: First I must say that I LOVE YOU INA! I watch your show almost everyday and absolutely love it. BUT I have to comment on this recipe: this is by far the most calorie-dense recipe that I have ever read. It literally makes my heart hurt just reading it! I was appalled and had to look the calorie content up. I stopped after looking up how many calories just the butter and pecans had… TOGETHER THEY HAD A WHOPPING 13,600 calories. This is without any of the sugar, flour, or cream: so you do the math. I hope this gets the point across and you will stay clear of this heart attack waiting to happen. I’ll let this recipe slide though 🙂
Rövid nyálazás után a kommentelőből kifakad, hogy ez mennyire durva egy édesség: az eredeti mennyiségben csak a vaj és a pekándió kalóriatartalma 13600 kalória!!!!:)
1 hozzászólás
Atyavilág, ez kalóriabomba valóban! A tengerészgyalogosok ezt kaphatják túlélőtúra előtt,tuti nincs éhezés egy hétig utána.Egyébként gyönyörű, az enyém jóval könnyedebb darab.
Zsuzsa – bátor vagy, de hajrá hajrá! ebből az adagból még jövő karácsonyra is tudsz félretenni:) Liloocska – na majd mesélj az arányokról!:) de amúgy örülök nagyon.
Atyavilág, ez kalóriabomba valóban! A tengerészgyalogosok ezt kaphatják túlélőtúra előtt,tuti nincs éhezés egy hétig utána.Egyébként gyönyörű, az enyém jóval könnyedebb darab.
Nekem a vaj mennyisége tetszik ebben a receptben: 56,7 dkg!Új mérleget kell beszereznem, ha el akarom készíteni 🙂
🙂 jaja, nem könnyű. szerintem a negyede pont elég. annyit még nem lehet megúnni sem:)
du. kipróbálom. de szerintem az egész adagot, abból mehet ajándékba is és nekünk is marad. de akkor kiscsészékkel mérek 😉
az arányokon még kicsit javítanom kell, de ettől függetlenül nagy sikere volt 😀
Zsuzsa – bátor vagy, de hajrá hajrá! ebből az adagból még jövő karácsonyra is tudsz félretenni:) Liloocska – na majd mesélj az arányokról!:) de amúgy örülök nagyon.