Narancstorta

A tiramisugolyók után írta Mamma, hogy előbb-utóbb mindenkinek kialakul a blogszemélyisége, utalva ezzel az ott írottakra, a gombóc, keksz, alkohol, tészta és egyéb bloggermániákra. Namármost, ha ezt tényként kezeljük, akkor sajnálattal kell közölnöm, hogy én skizofrén vagyok. Merthogy van én nekem egy másik blogszemélyiségem is, a tartlet-személyiség. Ez egy kicsit frissebb, mint a gombócos, de már majdnem ugyanolyan erős. Pár hónapja kinéztem magamnak ezt a formát valakinél, nyomban izzítottam főszponzoromat, Anyukámat, hogy vegyen nekem ilyeneket, ha lát valahol. Aztán persze időközben én is találtam, így ma már jópár tartlet-forma boldog tulajdonosa vagyok, és hát be kell vallanom, én, a tartlet, a sütőpapír és a nehezékként használt bab immáron mágikus kört alkotunk. Jönnek tehát a tartlet-receptek.

Elsőként ez a narancstorta, vagy helyesebben narancsos torta ami a már magasztalt Cooking School Provence című könyvből származik.

Hozzávalók:
Linzertészta:
11,25 dkg vaj
25 gr cukor
1 tojás
175 gr liszt

Narancsos töltelék:
2 narancs reszelt héja
2 tojás
2 tojássárgája
250 ml tejszín
240 gr cukor

1. A tésztát hozzávalóiból gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, folpackba csomagoljuk és kb 1 órán át hűtőben tartjuk.
2. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, közben kivajazzuk a tartletformákat, a tésztából a formáknál nagyobb átmérőjű köröket nyújtunk, elegyengetjük a formában, ráterítünk egy darab sütőpapírt, jó nagy adag babot teszünk rá és max. 15 percig sütjük. (vakon sütés, you know)
3. Míg sül, elkészítjük a krémet: Minden hozzávalót egy tálba öntünk és alaposan elkeverjük.
4. Ha letelt a 15 perc sütési idő, kivesszük a formákból a babot és a sütőpapírt, krémet kanalazunk bele és 18-20 perc alatt készre sütjük.

Tapasztalat: Remek darab. Nálunk ha narancsos sütiről van szó, akkor szinte elengedhetetlen a csoki, így a default példány, Ízbolygó barinőmtől kapott tökéletes Lindt csokiforgácsokkal a tetején kerül a bendőbe.

Tapasztalat kettő: ezt akár jelzésnek is vehetik, akik akarják:):) keresem a szilikonos tartlet és szufléformák fellelésének helyét.

A zene pedig a régi szép Pulp Fiction-ös idők emlékére: Dusty Springfield: Son of a Preacher Man