Ahogy beharangoztam múlt hét végén, lezajlott a Vendégem Vagy Vacsorára* második fordulója, melynek házigazdája V volt. Sajnos ezúttal is csak hatan tudtunk ott lenni, most M nem tudott eljönni, de interurbán kapcsoltuk, így ha személyesen nem is, lélekben és hangban velünk volt.
V konyhaművészetének csírái már 5 évvel ezelőtt, Hollandiában megfigyelhetőek voltak, de a lelki nyugalmunk megőrzése érdekében nem részletezném a piros színű zöldborsófőzelék történetét, amelynek elkészítésében – érti a fene, hogy miért, de – L is úgy emlékszik, hogy részt vett… mintha legalábbis dicsőség lenne..:) Ilyen a barátság!:) Volt még egy sztenderd kakukkfüves csirke, amit V megbízhatóan tudott készíteni, meg egy méregdrága lazac is beugrik azokból az időkből, szóval mindezek után nem is csoda, hogy V-t az ötlet egyáltalán nem sokkolta, sőt, kérdésre válaszolva határozottan azt mondta a maga szerény módján, hogy jó ötlet, háthiszen ő szeret főzni! Be kell vallanom, hogy L (az előző hét házigazdájaként úgy érezve, hogy életreszóló tapasztalatokat szerzett) erősen aggódott V lelki üdvéért, de főleg a testi épségéért, és persze a vacsoráért, mégpedig a következők miatt:
1. Hogy fog tudni bevásárolni annyi mindent kocsi nélkül? – Megoldottuk, L besegített
2. Hogy lesz ideje pénteken elkészíteni mindent, úgy, hogy kettőig dolgozik?
3. Tisztában van e azzal vajon, mennyi minden jöhet közbe?
Szóval voltak ilyen aggodalmak, de felesleges volt, a vásárlás után minden ment annak rendje-módja szerint. Legalábbis V házatáján mindenképpen, mert a mi ötünk élete kicsit kalandosabb volt. Feltehetően a 20 éve tartó barátság nem múlt el nyomtalanul és karmikus erejével villant minden tényező a fejembe, amikor félórával a megbeszélt találkozó előtt felhívtam A-t, hogy akkor ugye jön, amelyre adott válasz hanglejtése egy pillanatig sem hagyott kétséget affelől, hogy marhára elfelejtette, de jön:):) Jobban mondva nem felejtette el, csak azt hitte, szombaton lesz…. Így abban a borzasztó hidegben ácsorogtunk jó 40 percet, míg mindenkit begyűjtöttünk és végül teljes létszámban – a házigazda legnagyobb örömére – kb 1 óra késéssel megérkeztünk. V a vándorkötényt magára öltve ekkor már javában tüsténkedett a konyhában, így a zsindelyes pálesz utáni kötelező egészségügyi gangmegtekintést követően meg is kezdődött a vacsora, amely a következőkből állt:
Fokhagyma juice pékné módra
Csibefalatok kék chipssel
Másnapos banán
Folyt. köv. a receptekkel
*Azt persze az alapok lefektetésénél elfelejtettem tisztázni, hogy a csapatból hatan 27-28 évesek vagyunk, L egyedül a túlkoros, ő már kemény 31! Így azért egészen más a leányzó fekvése, nemdebár?
Doki ez annyira jó!! Szeretnék én is közétek tartozni, nagyszerű csapat lehettek. Sok puszit küldök ismeretlenül is. Kriszti
Re-cep-tet!Re-cep-tet!!!Annyira piszkálja a csőröm, mit takar valójában az előétel? :-)))
Kriszti: Köszi:) Aranyos vagy:) Jó is itt!Gabojsza: Írom-írom!:)
nagyon élvezem soraidat barátném–többször megmosolyogtatott!!!Nekem jól „átjön” az est hangulata újból:)örülük,h befutottam végül és hogy megvártatok BB előtt!köszönöm mind az „ötötöknek” !na és persze a házigazdának a remek estét!