VKF – Paradicsomleves sajtos kiflivel

Minden igyekezetem ellenére azt kell, hogy mondjam, a jubileiumi XX. VKF antihőse vagyok. Cserke kollegina „bő lére eresztve” álnév alatt leveskészítésre invitált minket, amivel fájdalom, de csak mérsékelten tudok azonosulni. Nekem nem hiányzik a leves. Ritkán eszünk, ha igen, akkor is legszívesebben belülmaradunk a húsleves–bableves által meghatározott körön. Na jó, van még a remek gesztenyekrémleves, meg egy eperkrémleves a tarsolyban, ezen kívül a káposztalevest szeretem, és azt hiszem, itt vége is a történetnek. Meggyleves, nem kösz. Almaleves, nem kösz. Ja igen, a gulyáslevest azt szintén szívesen eszem – elég kommersz vagyok, hm? A múltkor kipróbáltam egy narancsos sárgarépakrémlevest, amiből hálistennek csak tesztelési mennyiséget készítettem, mert olyan rettenetes volt, hogy egy kanállal több nem csúszott le. Ahogy valahol már említettem, rosszul vagyok a hagymát és hús/zöldségleves alaplevet tartalmazó édes krémlevesektől. Ja igen, még nyáron megcsináltam Mamma almás spárgakrémlevesét, hát az sem aratott nagy sikert (Mamma kérlek, ne vedd magadra, ez nem a Te hibád, a mi ízlelőbimbóink nyilvánvalóan el vannak tévedve, ez a leves is a hagyma-alaplé miatt bukott meg – feltehetőleg). Csak a pöti bacondarabkák segítettek a leküzdésben, azokért kár lett volna. Szóval ha azon gondolkodom, mit együnk holnap, biztos, hogy a leves az, ami utoljára eszembe jut.

Node, én készültem, találtam egy egész ígéretes paradicsomlevest, gondoltam, ezzel is beférek a VKF keretbe, mert bár semmi különleges nincs benne, talán a háziasszony értékelni fogja az energiáimat és a különlegesség hiánya ellenére is elfogadja a jelentkezésemet. Leves megvolt, nagyon nagyon ízlett, felkerült erre az igen rövidke levesrepertoár-listára, már csak a posztolás váratott magára. Node, abban a szent pillanatban, amikor megírtam a magamét és a képet akartam beilleszteni, na pontosan abban a pillanatban szakadt meg a kapcsolat imádott laptopom és a mindentudó csúcsszuper külső vincseszterem között, amely ezeket a képeket is tartalmazta. Beszakadt vagy mi a szösz. Karma?:) Úgy éreztem nem kell ez a leves nekem. Aztán vinyó megjavult, kép megkerült, de én akkor már azt gondoltam, nem lesz VKF-nevezés, hisz megvolt a jel. És mi történt? Jött a testvérem vendégségbe, lett egy igen görbe este, melynek csúcsán ügyes Doki egy elegáns mozdulattal, tomporának lágy suhanásával úgy leverte a helyéről a laptopot, hogy a földre zuhant szegény. Karma, hm? 🙂 Nem hiába retteg Mr Doki évek óta – talán ismer? – hogy egyszer majd leejtem, beütöm, esetleg mérsékelten stabil állapotomban leborítom a szerencsétlen számítógépet, amitől majd tönkremegy a képernyő, higgyem el, hogy az úgy lesz és dobhatom ki az egészet, lesz nagy bosszúság, stb, stb… De lássatok csodát! Doki gépe ennél sokkal ügyesebb, okosabb és szebb is, a nagy zuhanást zokszó nélkül túlélte, nincs pixelesedés, nincs törés, nincs semmi, így ezt ismét jelnek vettem és úgy döntöttem, mégis felteszem szerényke levesemet. Íme:

Ja, azt azért jó, ha tudjátok, hogy semmi, de semmi köze nincs a menzás, betűtésztás paradicsomleveshez. Akár szeretitek azt, akár nem, ez tény:)

2 fej kisebb vöröshagyma

2-4 gerezd fokhagyma (tehát 3)

3 ek olaj

2 közepes krumpli

8 db paradicsom

1 ek friss, apróra vágott bazsalikom

só, bors

kifli, baguette

reszelt sajt

1. A hagymákat apróra vágjuk és az olajon üvegesre pirítjuk. Közben egy nagyobb lábasban vizet forralunk, ha felforrt, belerakjuk a paradicsomokat pár percre, majd kivesszük és könnyedén eltávolítjuk a héjukat.

2. A krumplit megpucolva kockákra vágjuk és az olajon megforgatjuk.

3. A paradicsomokat kockákra vágjuk és ezt is a főlábasba tesszük, felöntjük 7-8 dl vízzel és felforraljuk. Bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezzük és közepes lángon puhára főzzük, majd levesszük a tűzről.

4. Ha a paradicsom és a krumpli is teljesen puhára főtt, turmixgéppel pürésítjük (szükség esetén átszűrjük, sózzuk, borsozzuk).

5. Tálaláskor kiflikarikákra reszelt sajtot teszünk, pár perc alatt sütőben rápirítjuk.

Forrás: Príma Konyha 2008 május – ha minden igaz