Én is függő lettem – A dagasztás nélküli kenyér

0
Hónapokkal a nagy kenyérláz után végre én is kipróbáltam a híres dagasztás nélküli kenyeret. Három napon belül már másodszor. Annyira klassz, hogy nem is tudom szavakba önteni. Puha a belseje, ropogós a héja, alig van vele tennivaló, szóval szuper. Én t3v leírásából indultam ki, de kicsit másodjára már módosítgattam az eljáráson.

Hozzávalók:

egy 2,4 dl űrtartalmú csésze
3 csésze finomliszt (a harmada lehet teljes kiőrlésű liszt)
1 1/4 tk só
1/8 kocka friss vagy 1/4 tk porélesztő
szűk 1,5 csésze víz (nyáron hideg, télen langyos) Szerintem 1,25 csésze víz is elég

1. Egy 3-3,5 literes tálban kézzel összekutyuljuk a lisztet, a sót, az élesztőt és a vizet. Nem kell dagasztani, csak éppen hogy elegyíteni.
2. Lefedjük a tálat és szobahőmérsékleten 12-18 órán át hagyjuk állni. (Sűrű, ragadós, kovászhoz hasonló massza lesz belőle, amikor elővesszük.)
3. Erősen lisztezett felületre borítjuk és a tetejére is szórunk lisztet, hogy ne ragadjon a kezünkhöz (a nagyobb szemcseméret miatt jobb a rétesliszt) és a négy szélét egymásra hajtjuk. (Érdemes megnézni a videót).
4. Ha sikerül, a massza tetejét belisztezzük, és egy szintén alaposan lisztezett konyharuhára borítjuk (így a hajtott fele kerül alulra), a tetejét ismét belisztezzük és betakarva hagyjuk két órán át pihenni.
5. A sütőt a legmagasabb hőfokra állítjuk és felhevítünk benne egy kisebb fajta öntöttvas lábast vagy jénai edényt. A konyharuháról belefordítjuk a tésztát, úgy, hogy a hajtott rész kerüljön felülre és a kenyeret 30 percig lefedve, aztán 30 percig fedetlenül sütjük, végig maximális hőfokon.

Könnyedén kijön az edényből, de meg kell várni, míg teljesen kihűl, csak utána érdemes enni.

Előző cikkAmerikai palacsinta
Következő cikkCsokis cookie

1 hozzászólás