Kördés

Remélve, hogy külföldi túrám alatt nem olvadt el teljesen a két hógolyó, amit Ecet és Olajtól, Húsosfazéktól és Kaisermühlentől kaptam, íme az én válaszaim a kördésekre.

Inspiráció

Tulajdonképpen bármi lehet inspiráló számomra, csak kép legyen mellette. A legtöbb esetben név és kép alapján választok, ettől azonban még nincs megoldva az éhség tompítása, ezért nem állok meg a kép nézegetésénél, de mindenesetre nagyon sokat segít. Szakácskönyveim és rengeteg internetes – egyelőre sajnos még rendezetlen – receptjeim mellett főzős magazinokból és természetesen a tvpaprikáról gyűjtök. Ha egyszer bekerülnénk egy nézettségi felmérésbe, biztos, hogy nagy-nagy kilengést mutatna a kütyü a tematikus csatornák javára. A Travel channel és a Tvpaprika – na meg újabban a tetőtéri lakásunk apró teraszán kertészkedésbe fogó Férjem jóvoltából a Deko – már-már alapzajként funkcionál nálunk. Így viszonylag sokszor előfordul, hogy egy-egy műsort a paprikán már harmadszor hallok/látok és már tudom, mi következik, de azért türelmesen végignézem… (A legnagyobb favorit Carluccio-bácsi!)

Pontosan a recept szerint járok-e el?

Első készítéskor mindenképpen. Anyukámmal régen a konyhában töltött kevés időm jelentős részét azzal töltöttük, hogy megvitattuk, miért nem segít az nekem semmit a fejlődésben, hogy azt mondja „annyi kell, amennyit felvesz” vagy „az úgy adja magát”. Arról már nem is beszélve, milyen roppantul tudott bosszantani a „tetszés szerint fűszerezzük” fordulat. Én precíz emberke vagyok, számomra az ilyen megragadhatatlan kategóriák sokáig használhatatlanok voltak. Azért mára már bizonyos lazaság van bennem főzéstechnikailag, nem ragaszkodok mindenben a pontos receptkövetéshez, de ha valamit elsőre próbálok, akkor legtöbbször pontosan követem az utasításokat. Amikor elkészült az étel, egyből fogom a receptet és melléírom a megjegyzéseimet, hogy miből kellene több vagy kevesebb, stb. Aztán van úgy, hogy a recept tökéletes, és úgy jó az étel, ahogy van, máskor meg nem. De legalább tudom, hogy mi sül (vagy fő) ki az eredeti alapján.

Tervezés

Hú, hát én a rendszerek és listák nagy barátja vagyok. Néha már a listákról is listát kell írnom, ebben verhetetlen vagyok:) Mivel hét közben nem szoktam főzni, csak sütni, de azt meg általában a rendelkezésre álló alapanyagok ismeretében este, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ezért a tervezés nálunk elsősorban a hétvégékre korlátozódik. Már kedd magasságában el szoktam kezdeni ötletelni, hogy miket szeretnék a közeljövőben elkészíteni, így amikor csütörtök körül eljön a bevásárlás ideje, akkor ezeket az ötleteket szoktam megszűrni és kiválasztani a megfelelő menüt. Általában úgy állítom össze a hétvégi választékot, hogy legyen közte újdonság, „régiség”, és valami „rapid” étel is. Nagy álmom, hogy egyszer legyen annyi időm, hogy akár minden nap tudjak valamit főzni/sütni, de ez sajnos még nem most van. Pedig akkor biztos lenne egy jó rendszerem….

(Ecet és Olajnak tartozom egy negyedik válasszal is. A „Csak a Puffin….” idézet a Kincs, ami nincs című szuperjó filmből származik. Bud Spencer mondja ezt a mondatot, mégpedig azért, mert ő reklámozza a Puffin lekvárt, és ez a márkanévhez társított jelmondat. Ha egyszer képes leszek feltölteni a fájlt, akkor majd meg is lehet hallgatni, addig pedig javaslom a film megtekintését:)

Nehéz célpontot találni, talán Lila Füge és Dibbuk még nem kapott hógolyót, vagy legalábbis nem kapta el… hátha most!