10-15 évvel ezelőtt még aligha lehetett volna rávenni, hogy nyaralás/kirándulás alatt arra „pazaroljam” az időmet, hogy helyi piacokra járjak, de szerencsére jött a gasztro-fordulat és a Puffin-féle megvilágosodás, így az utóbbi jó pár évben már nem nagyon telik el úgy utazás, hogy ne mennénk el 1-2 híres, vagy kevésbé híres piacra, sőt, szinte az az első, amit kikeresek az útikönyvben, és ahhoz – is – igazítjuk a programot, hogy melyik napon érdemes piacra menni. Hogy miért jó ez? Mert még a világhírű turistacsalogató piacok is – a kisebb, eldugott helyi piacok meg pláne – közelebb visznek a helyi emberek szokásaihoz, életéhez – és tudnak adni annyi élményt, mint egy múzeum, vagy híres látnivaló, sőt. Egy nyaralás, vagy pár napos városnézés alatt persze nem azért mész oda, hogy bevásárolj a vasárnapi ebédhez, nem ott fogod megvenni a következő heti húsleveshez a zöldséget, de jó körülnézni, elvegyülni a tömegben, lehet kóstolgatni finomságokat, nézelődni, milyen különlegességeket árulnak, és hát általában a piacokon jókat is lehet enni:)
Ezért mostantól piacozunk is, szépen sorban jönnek a – zömében – fotós gyűjtemények azokról a piacokról, ahol már jártam. Elsőként egy igazi turistacsalogató piac egyik kedvenc városomból, Londonból.
A Portobello Market a londoni Notting Hill városrészben található Portobello Road-on van. Az a Notting Hill, amiről Hugh Grant és Julia Roberts filmje is kapta a címét (magyarul Sztárom a párom). Ez az a piac, ahol Hugh bánatosan sétálgat, sodródva a tömeggel, és bár vele még soha nem találkoztam ott, a tömeg tényleg pont olyan, mint a filmben. Először a régiségek, aztán a zöldség-gyümölcs és a házi sütik, pie-ok, szuper falafelek sora következik, ami egy idő után ruhás-mindenes piaccá változik, hogy aztán soha ne érjen véget.
Az egész Portobello Market egyébként nagyon hangulatos. Úton-útfélen utcazenészekbe botlunk, finomak az ételek és szépek a házak. Ráadásul itt van, a Portobello Markettől 2 percre, – abban a kis utcában, ahol a filmbeli könyvesbolt alapjául szolgáló bolt is van –, a szakácskönyv-gyűjtők Mekkája, a Books for Cooks. Több ezer szakácskönyv, a legújabbaktól a régi klasszikusokig. Padlótól plafonig mindenhol csak szakácskönyvek, ami mellett az itthoni – egyébként szintén nem kicsi – szakácskönyvgyűjteményem kispályás könyvkupacnak tűnik. Ez az a bolt, ami miatt mindig félig üres bőrönddel és vastag pénztárcával kell Londonba utazni.
Hugh Grant könyvesboltjától 5 lépésre pedig, épp a fent említett Books for Cooks shoppal szemben van egy icipici bolt, a The Spice Shop, ami szintén kötelező mindenkinek, aki szeret sütni-főzni. Néhány négyzetméter az egész, de annyi fűszer van itt, amennyit korábban elképzelni sem tudtunk. Amikor már azt hitted, ismersz minden sót, akkor belépsz ide, és találsz még 3 polcnyi sót, hogy a különféle borsokról és ázsiai fűszerekről ne is beszéljünk. Azt is mondják, hogy „az a fűszer, ami itt nem kapható, az nincs is”, és tényleg olyan a választék, hogy nehéz elhinni, hogy lehet ennél több fűszer is a világon.
Nyilván ez az egész csak akkor működik, ha jó idő van, de olyankor nagyon. Érdemes elmenni, zsúfolt ugyan, és rengeteg a turista, de szépek a házikók, pezseg az élet, jó a hangulat.
