Ahogy ígértem bevezető posztomban, jönnek a régi kedvenc bloggerek és a körkérdések, melyeket mindenkinek feltettem. Kicsi Vú után máris itt van „Fakanál Éva”, az Ahogy eszik, úgy puffad bloggere, aki éppen ma ünnepli blogjának 10. szülinapját. Igen, bizony, 2006!!!! szeptember 1-jén indult a blog, aminek majdnem olyan „fura”neve van, mint az enyémnek – és az a legdurvább, hogy erre ma már mindketten büszkék is vagyunk:) Éva is roppant szorgos blogger volt klassz kis házias receptekkel, és akkoriban különösen üdítő saját stílussal. Nyilván most is jó, ha valakinek van saját „hangja”, de ma már annyira sok a blogger, hogy a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb találsz jópofa, jó stílusú bloggereket, régen viszont a kevés blogger között nehezebb volt ilyet találni és ha valakinek volt egy kis humora, stílusa, egyénisége, akkor azt megjegyezted. Na Éva blogja számomra ilyen volt, szívesen olvastam akár recept nélkül is, és olvasom még ma is. Ha tehát szépen végigolvastátok ezt a miniinterjút, akkor irány a blog!!
Mesélj a blogodról (Mikor indult, hogy indult, mi volt a célod a bloggal, milyen sűrűn posztoltál/posztolsz? Milyen típusú receptek vannak a blogon?)
2006. szeptember 1-jén kelt az első bejegyzés, amelyben szeretettel köszöntöttem magam a gasztroblogok között. A blog egyetlen célja akkor az volt, hogy egy helyen legyenek a régi, kipróbált családi receptek, amiket majd jól megtalál a lányom, aki akkor 19 éves volt, és akkortájt semmiféle érdeklődést nem mutatott a főzés iránt, de reménykedtem benne, hogy ez idővel meg fog változni. Tehát egyszerűen egy receptgyűjtemény volt a blog, csak nem kockás füzetbe írtam kézzel, hanem klaviatúrán, és a neten tároltam. Nemigen csaptam neki hírverést, csak néhány közeli barátnak mondtam el, hogy létezik a blog. Eleinte volt olyan, hogy egy nap akár két posztot is írtam, de ez a felfokozott állapot aztán persze idővel lecsendesedett. Nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a blogot nemcsak az ismerősök olvassák, hanem idegenek is. A blog fénykorában gyakran előfordult olyan, hogy a látogatók száma elérte egy nap az 1500-1700-at, ami akkoriban óriási szám volt. Aztán a szolgáltató, ahol a blogot üzemeltettem, egyik napról a másikra gyakorlatilag lehúzta a rolót, a blogban szereplő fotók az enyészeté lettek, de a szöveg azért lementhető volt, így megmaradt. Nem vagyok technikai zseni (sem), így nem volt egyszerű a megmentett tartalmat másik blogba átimportálni, sőt, nemhogy nem volt egyszerű, nem is sikerült. Így aztán 6 évi blogolás után 2012-ben a blogger.com-nál kezdtem új életet.
Akkoriban, amikor mi kezdtük, még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók? Volt velük közvetlen kapcsolatod?
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, honnan jöttek az olvasók. De mivel nem volt túl sok gasztroblog, mindenki, aki magyar nyelven keresett receptet a neten, előbb-utóbb beesett valamelyik blogba. Közvetlen kapcsolatom nem volt az olvasókkal, érdekes módon leveleket se nagyon kaptam főzés ügyben, ami csak egyet jelenthet, hogy irtó jó posztokat írtam, amikből a nagyérdemű mindent megtudott, nem kellett külön leveleznie velem 😉
Milyen szép emléked van, ami a bloghoz köthető? Már ha van persze:)
A legkedvesebb élményem az első tévészereplés volt, amit a blognak köszönhettem. Kicsi Vú keresett meg, hogy lenne valamilyen szereplés, ha vállalom. Aztán nem sokkal később megkerestek a Kultúrház című műsortól, ha jól emlékszem, másnap kellett kimenni a Kunigunda utcába, ahol az egész aznapi Kultúrház a gasztroblogokról szólt. Azt nagyon élveztem, a mai napig őrzöm a felvételt, és ha nem mondod el senkinek, elárulom, hogy időnként meg is szoktam nézni.
Mit adott neked a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott az életed a blognak köszönhetően?
Sok mindent köszönhetek a blognak. Ismeretségeket is persze, de leginkább mégis azt emelném ki, hogy jó néhány újságban jelentek meg receptjeim, büszke vagyok arra például, hogy az induló Stahl magazinba jó néhány anyagot írhattam, de jelentek meg írásaim és receptjeim a Ridikül Magazinban, írtam az izeselet.hu website-ra, újabban a gastroguide.hu-n is olvasható vagyok.
Mi újság veled most? Maradt valamilyen gasztro kötődésed?
Olyan sok a gasztro kötődésem, hogy néha már soknak is érzem, hogy nem telik el nap főzős műsor, gasztronómiai témájú cikk írása nélkül. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a TV Paprika – az egyetlen tematikus főzős csatorna – felkérésére szakmai lektorként dolgozom náluk. Ez azért nagyon fontos az életemben, mert abszolút elismerésnek érzem egyfelől, másfelől pedig borzasztóan sokat tanulok azokból a sorozatokból, amiket a gondjaimra bíznak. És a tanulás, a fejlődés nekem nagyon fontos. Nagyon büszke vagyok arra a 40 részes vetélkedőre, amit 2016 tavaszán forgattunk az RTL Klubnak Hagyjál főzni! címmel, és amelyben gasztronómiai szakértőként vehettem részt. A sorozat nagy sikert aratott, és remélem, lesznek még újabb évadok belőle.
Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?
Követni egyetlen blogot sem követek már úgy, mint régen, amikor napi x óra azzal telt, hogy végiglapoztam az engem érdeklő oldalakat. Néha sajnos a saját blogomat is képtelen vagyok követni, nagyon sokat dolgozom, ezért a blogra kimondottan kevés energiám jut már, amit nagyon fájlalok. Mivel lassan 40 éve, hogy különböző tévécsatornák különböző műsoraiban dolgozom, számomra fontosak a „nézettségi”, esetünkben olvasottsági adatok. Nos, ezen a téren nem dicsekedhetek, mert ma már olyan sok gasztroblog van, amelyek között az olvasók figyelme megoszlik, hogy szinte a lehetetlennel érzem egyenlőnek felfuttatni az ahogyesziket arra a szintre, amiről 2012-ben lezuhant. Egyszerűen erre már nem futja sem az időmből, sem az energiámból, ez szomorúsággal tölt el.
Mit gondolsz a mai gasztroblogokról?
Keveset követek figyelemmel ahhoz, hogy erről megalapozott véleményt tudjak mondani, de úgy látom, hogy a fiatalos hangvétel, a trendi megjelenés ma már sokkal fontosabb az olvasottság szempontjából, mint a megbízható tartalom.
Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással, mint régen – akkor milyen lenne most?
Nem, a főzési szokásaim alapvetően nem változtak – ne felejtsük el, hogy a blog indításának időpontjában már 25 éve vezettem háztartást, tehát eléggé bebetonozott szokásaink voltak úgy a főzés, mint az evés terén -, de bármikor boldogan próbálok ki szokatlan, vagy számunkra újdonságnak számító recepteket.
Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?
A kedvenc receptem vitathatatlanul az olasz húsgombóc volt, amit még a török hódoltság idején olvastam egy internetes fórumon, konkrétan az internettón. Nagyon bonyolultan volt leírva, emlékszem, kinyomtattam, és a következő néhány évben mindig a kinyomtatott receptet elővéve főztem. Semmit nem változtattam rajta, lassan húsz éve, hogy állandóan repertoáron van, viszem vendégségbe, ha úgy adódik, főzöm vendégeimnek, ha jönnek, és még az Amerikában élő barátaimnál is fergeteges sikert arattam vele.
