Hát elment a kisöreg. Tegnap éjszaka landolt a repülőnk, épp csak bekapcsoltam a telefonomat és már jött is az üzenet, hogy Bud Spencer meghalt. Kitől mástól tudtam volna meg a szomorú hírt, mint tesómtól, örök Bud Spencer-Terence Hill rajongó társamtól. És bár látom, hogy rengetegen megemlékeztek gyerekkorunk kedvenc filmjeinek sztárjáról, most kivételesen beállok ezrediknek a sorba, és én is elmondom, hogy mennyire, de mennyire szeretjük a filmjeit. A Különben dühbe jövünk, az És megint dühbe jövünk, Bűnvadászok, Kincs, ami nincs filmeket egyszerűen nem tudjuk megunni. Imádtuk gyerekként, kamaszként és felnőttként is, a legjobb dumák beépültek a szókincsünkbe, szerintem nincs is olyan közös főzés-mulatozás, amin nem hangzik el valamelyik klasszik Bud Spenceres idézet.
A „Csak a Puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot” is ilyen örökzöld alaptétel, de hogy miért lett a blognak is pont ez a címe, ne kérdezzétek:) Nem ettem soha a nem létező Puffin lekvárból, még csak nem is igazán szeretem a lekvárt, biztos, hogy nem onnan fúj a szél. Nem utal semmi arra, hogy ez egy gasztroblogot takar, és sokan nem is igazán értik, mi ez a fura név, szóval nem biztos, hogy ez volt életem legnagyobb ötlete:), de ma már el nem cserélném semmi másra. Amikor tehát emlegetitek a blogot, hogy Puffin/CsakaPuffin, akkor tudjatok róla, hogy bizony a Csak a Puffin a Kincs, ami Nincsből jön – nem a muffinból és nem is a puffin-madárra utal. A Csak a Puffin név ötlete egészen pontosan ebből a lenti jelenetből jött. Köszi szépen Bud Spencer – és persze Terence Hill. Viszem tovább a Puffin-örökséget:)