Rizs-pop

Tejberizs újrahasznosítás a cake pop években maracuja rajongással megspékelve. Elég jó kombó. Így szól nagyjából:

Kora esti órákban készítünk egy kókuszos tejberizst (mint a Bounty-tejberizshabnál, csak nyilván nem adunk hozzá tejszínhabot), melyből még azon melegében benyomunk egy-egy adagot, de a kölyöknek nem adunk, akármennyire is ácsingózik, egye csak a cukkinit, az a neki való. Felnőtt nyelven úgy mondják ezt, hogy „csak a javadat akarom”, meg blabla, gyerekfejjel meg gondolom úgy, hogy „kabbe:)”. Legközelebb majd sutyiban esszük. Ha egyáltalán. Mindenesetre a cukkini eltűnik, jó gyerek, ez nem vitás, nem egy fényevő, beles nagyon, nem lakott jól, kéne neki a tejberizs is, hiába dugtam el, mutogat a megfelelő irányba, kap cserébe sok puszit, de nem éri be vele. Kap hát almát. Megint almát. Mondom, almász lesz belőle, ha nem körtész. Tejberizs meg marad a dugihelyen. Másnapra szépen megpimpósodik a teteje, hálistennek a kicsi már rég elfelejtette, eszi megint a gyümölcsöt, zöldséget, így helyes ez, nehogy már rátegye a kezét az édességekre is.

Maradék tejberizs már nem ugyanolyan guszta, mint frissen, senki nem ugrik rá, bár fogadok, hogy a kicsi még így is boldogan betolná, de nem úgy van az. Ki meg nem dobjuk, hát legyen belőle más, csak Brúnó meg ne lássa. Elalszik, jöhet a prozsekt. Tejberizsből nedves kézzel golyókat formázok, nem túl nagyot, éppen hogy csak diónyit. Mélyhűtőbe rakjuk kis időre, ha közben felébred, visszaaltatás hadművelet életbe lép. Ha már elég ideje hűl, akkor ét vagy tejcsokit olvasztunk egy kis lábaskában, aztán kivesszük a golyókat a mélyhűtőből, beleszúrunk 1-1 pálcikát mindegyikbe, aztán csokiba mártjuk, ha tudjuk és egy kiskanál segítségével megpróbáljuk a lehető legszebben bevonni csokival. Nekem speciel csak minden második maradt rajta a pálcikán, de who cares. Mivel a golyszi jó hideg, egyből megdermed a csoki, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, kicsit várunk, hogy ne legyen jéghideg, aztán már csak kanalazunk hozzá valami jó kis savanykás gyümölcsöt és arrivederci. Nálam most maracuja volt, mert a  szuper szüleim importáltak néhány darabot a debreceni Metróból Balatonfüredre, de ha nem lett volna, akkor málnával is majdnem ugyanilyen frankó lett volna. Hát így.