Mogyorós trüffel

A gombócláz nálam 2008-9 körül tetőzött, azóta átnyargaltam a töltött bonbonok és csokik terepére, de most kipróbáltam ezt a trüffelt és rájöttem, hogy jól kitoltam magammal, amikor leálltam ezekről. Annyival egyszerűbb így „bonbonozni”, hogy kár volt ejteni ezt a témát. Sokkal egyszerűbb.

Hozzávalók:
150 g étcsoki
2 dl tejszín
100 g marcipán
1 kk vaníliaesszencia
400 g mogyoró
200 g porcukor

1. A mogyorót ledaráljuk, száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd rászórjuk a porcukrot és sűrűn kevergetve pirítjuk, hogy picit a cukor karamellizálódjon. Ha megvan, lehúzzuk a tűzről és hűlni hagyjuk. (Legközelebb fordítva fogom csinálni, darálás előtt pirítom és karamellizálom majd a mogyorót, és csak aztán darálom majd le, ha kihűlt.)
2. Ha kihűlt, kettéosztjuk ezt az adagot.
3. A marcipánt kis darabokra tördeljük és a tejszínnel együtt egy lábasba tesszük, közepes lángon összeolvasztjuk. Ha már krémes, hozzáadjuk a vaníliát és a kockákra tört étcsokit. Ha teljesen megolvadt a csoki is, akkor hozzákeverjük az egyik adag porcukros mogyorót, jól elkeverjük, majd hűtőbe tesszük.
4. Ha teljesen megdermedt, akkor gombócokat formázunk a masszából és a félretett maradék cukros mogyoróban meghempergetjük.

A recept Hegyi Barbara Abraka babra – Monológok a konyhámból című könyvéből készült, amihez – ha engem kérdeztek volna előtte, márpedig, nem kérdeztek:), minimum adhattak volna egy hangoskönyv verziót is, elvégre ha valakinek ennyire spéci hangja van, mint Hegyi Barbarának, akkor az minimálisan járna a könyvhöz:) Na jó, csak viccelek, ez szakácskönyv, nem hangminta. Pedig akár meg is kérdezhettek volna, elvégre Hegyi Barbarával komoly nexusunk van, jobb, ha tudjátok. Egyrészt Laci már görkorizott vele – vagyis életében egyszer volt kb. a Margitsziget környékén görkorizni és pont ott volt Hegyi Barbara is, egy padon ültek (wowh:) de ez elég volt ahhoz, hogy azóta akárhányszor látjuk a TV-ben, nagy egyetértésben bólintunk, hogy hát igen, a görkoris spori. Másrészt meg Brúnó, mikor meglátta a könyvet a kezemben, majdhogynem talpra ugrott, ami a maga 8,75 hónapjával meglehetősen bátor húzás volt. Úgyhogy egy fél napig azt hittem, hogy a borítón lévő kép, és így inkluzíve Hegyi Barbara indította be a mozdulatsort, gondoltam, akkor örökbe fogadjuk a művésznőt és 1 éves korára Usain Boltot csinálunk a kis cseppből, de aztán 2 nap múlva kiderült, hogy egy sima füzettől is ilyen lendületbe jött, úgyhogy az örökbefogadás el a könyv épsége pedig megmarad.

A könyv egyébként nagyon kellemes, azt hiszem, ez a legjobb szó rá. A történetek is azok, az ételek is, és a fotók, hangulatok is. Nincs tele nehéz húsokkal, bonyolult tortakölteményekkel, hanem inkább az otthoni receptarchívum kedvenc darabjaival. Nincs az az érzésem, hogy a könyv miatt lettek kitalálva az ételek, hanem inkább az itt-ott felirkált jól bevált, sokszor elkészített receptek kerültek bele. Vannak benne klasszikusabb dolgok is (tojásos nokedli, mami féle zöldborsóleves, túrós csusza és csirkepaprikás is), és olyan receptek is, melyek egyszerűek, de mégis mások, mint amik a hétköznapi magyar háziasszonyok menüötletei között szerepelnek (kókusztejes csirke, kesudiós, kelbimbós rétes, chilis-lime-os lazac narancsos édesköménnyel, stb.).

Úgy képzelem kb., hogy a Vígszínház és 1-2 szinkronstúdió stábja jól lakott már párszor ezekkel az ételekkel és nem mintha a Hegyi Barbara greatest hits-cel kelnénk és feküdnénk, de valahogy az ismertsége és a könyv stílusa miatt az eddigi szakácskönyveim közül ennél érezhető leginkább, hogy olyan, mintha ismernénk egymást. Komolyan. Nem tudom jobban megfogalmazni, így van na. A barátokat, ismerősöket is úgy emlegeti, mintha én is ismerném őket, fogalmam sincs, mitől van ez az összkép, de ez van, kész. A receptek közül eddig a sütőtökkrémleves próbáltam ki, ezt a bonbont és ma jön a kuglóf, aztán áthívom Eszenyi Enikőt és Presser Gábort, hátha rólam is mondanak olyan szépeket.

Hegyi Barbara: Abraka babra – Monológok a konyhámból
Park Kiadó
2011
287 oldal
5500 Ft