OMG, főtt kukorica. Mennyire imádom. Valaki kérdezte a múltkor, hogy hogy kell „jól főzni”, úgyhogy most leírom, én hogy csinálom, nekünk így jó. Viszont jó tudni, hogy nem mindenki csinálja így, van, aki órákig főzi, god knows why, szerintem az őrjítő. Még ma is élénken emlékszem a sokkra, amit akkor éltem át, mikor egyszer régen, vagy 10 éve valakinél voltam vendégségben, kérdezte a mama, hogy kérünk e főtt kukoricát, mondtuk, hogy igen, aztán csak vártuk, vártuk, eltelt 1 óra, 2 óra, és már majd megőrültünk az illattól, de sehol semmi.Tudod, amikor már a falat kaparnád kínodban, óvatosan rákérdezel, hogy hogy áll a főtt kukorica, jön a válasz, hogy alakul, titokban elhúzod a szádat:), de reménykedsz, hogy csak kész lesz már nagyon hamar, aztán fél óra múlva még mindig sehol.. Szóval az egy nagyon kemény időszak:), de azóta már mástól is hallottam, hogy így szokta… Na én aztán nem, még ez a fél óra is sok:)
Tehát, a főtt kukorica „recept”:)
Hozzávalók:
csöves kukorica
víz
só
A kukoricák héját/leveleit leszedjük, a haját is eltávolítjuk. A kukoricákat leöblítjük. Egy jó nagy lábas alját kibéleljük a levelekkel, ráhelyezzük a kukoricacsöveket (ha nem fér bele egészben, akkor értelemszerűen kettétörjük). Felengedjük hideg vízzel, úgy, hogy ellepje a kukoricákat. A tetejét is lefedjük a héjával, aztán közepesnél kicsit erősebb lángon feltesszük főni. Ha felforrt, közepes lángon folytatjuk tovább és kb 10-15 percig főzzük.
Ha kész, kihalásszuk a kukoricát és sóval megesszük. Very good.
Plusz egy dolog: Egyszer olvastam valahol, hogy még ennél is gyorsabban megoldható a dolog, ha nem szedjük le a leveleket, hanem úgy, ahogy van, berakjuk a mikróba és 3-4 percig ott „főzzük”. Állítólag működik, én nem próbáltam, de nincs kizárva.
Ezzel el is indítom a for dummies kategóriát, ahol nagyon alap dolgok fognak szerepelni, mert érdekes módon soha senki nem azt kérdezi, hogy hogy kell málnás cheesecake brownie-t készíteni, hanem hogy hogy kell pl túrós csuszát, főtt kukoricát, paprikás krumplit készíteni. A blogsznobság soha nem fenyegetett, úgyhogy nem derogál leírni ilyesmiket, szerintem heti egyszer belefér valami ilyesmi is.
ohh :Dmi már 2 hete ezen élünk, akkor vettük először a piacon, azóta visszajárunk érte 🙂
Lehet, hogy a csutát is puhára akarta főzni a vendéglátó?Imádom.Amikor túlzásba esem, forrón vajjal megkenve, procance-i fűszersóval megszórva szerintem isteni. (Ez most az én hülyeségem, rákaptam a levendulára.)
Mamanal is sokaig fott, nem tom’ mer’Nalam mar nem 😉 ha grillezunk tuti keszitek fott kukorit is, alufolia, kis darab vaj, so, koriander vagy petrezselyem, chili vagy amit akarsz, alufolia beteker es faszenre fel, ehhez kicsit tobb ido kell mondjuk, de jobb mint fozve szerintem, isteni.
Régebben másfajta kukoricák voltak, és azt tényleg tovább kellett főzni. (Mondom ezt mama unokájaként, aki majd megveszett az idő alatt, amíg főtt… :))Most már mi is kb. ennyi ideig főzzük, csak annyi különbséggel, hogy belerakjuk a hajának a nem barna részét, mert elvileg attól ízesebb lesz!
csak a dinnye, meg a kukorica, ha, orsi?:):) forró vajjal príma lehet, a levendula már érdekes:) delish:) igen-igen, kacérkodom ezzel a sütéses megoldással is, de még eddig mindig benyomtuk simán főzve:) szurikáta – köszi a tippet, kipróbálom!
Kuktában még gyorsabb, ahogy kijön a pöcök, még pontosan 5 percet hagyjuk a lángon és kész is van. Nagyon fini, persze a leveleket és is beleteszem a vízbe.Üdv,Ildi
Doctor Pepper: nincs mit! 🙂
Én is úgy készítem ahogy leírtad, még hogy órákig, megőrülnék. Na engem se fenyeget a gasztrosznobság, sőt ki nem állhatom a gasztrosznobokat.