Nos, bármennyire is elcsépelt, itt a puffinon még nem volt. Úgyhogy mondhatjuk is kórusban, hogy igen, ez a francia lecsó. Hogy jobb, vagy nem jobb, az nézőpont kérdése. Én a lecsót nem eszem meg, csak tunkolom, ezt viszont megeszem. Ez van.
Hozzávalók:
4 ek olívaolaj
1 fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kaliforniai paprika
1 nagyobb padlizsán
1 nagyobb cukkini
2,5-3 dl víz
4 db paradicsom
2 kk só,
1 kk oreganó
bors
A hagymákat apróra vágjuk és mélyebb serpenyőben az olívaoljaon 5-6 percig pároljuk. Közben feldaraboljuk a paprikát, padlizsánt, cukkinit, és azt is hozzáadjuk, így együtt is pároljuk 5-6 percig. Utána jöhet a paradicsom, a víz és a fűszerek, egy fedő, amivel lefedjük, és 50-60 percig takaréklángon főzzük, néha megkevergetve.
Jut eszembe: ha hiányzik belőle a hús, akkor van ennek csirkés verziója is.
A lecsóhoz való viszonyom nekem is ilyen… A ratatouille-t viszont nagyon szeretem. A Vénusz Olaj versenyre készítettem köretnek,de egy kicsit másképp,mert fogalmam sincs mi a hagyományos eljárás. + egy kicsi bort is csempésztem bele.:)
Mini nagyon szereti, így a te recepted szerint elkészítve. Most is épp az készül, miközben ő édesen alszik 🙂
ó, hát nem is tudtam, hogy Mini már ilyeneket is megeszik. szuper.
Jaja, már kinézi a szánkból a darabos kaját, úgyhogy adok neki 🙂 a ratatouille meg amúgy is nagyon puha, nem is kell rágni, csak nyelni, nyelni,hmmmmm nekem is nagy kedvencem :-))))) és bár én a lecsót is szeretem, azért ez sokkkkal jobb!