Kamuszaka

0

Érted, kamu muszaka.. Óó, én Kazinczy… Az ilyen és ehhez hasonló (c’est bon. bon bon, stb ) „fergeteges” nyelvújítási lelemények Ayukámat szokták nagyon lenyűgözni… Amikor ilyesmivel „ajándékozom meg olvasóimat”, az esti telefonos diskurzus során mindig mondja, hogy „olvastam a kexekről.. Nagyon frappáns a cím. De honnan jut ez eszedbe drága kislányom? Hát Rád sem ismerek!  Te vagy az, akinek annak idején én írtam a fogalmazásait?” Hüp, hüp, ami azt illeti igen… A kincskereső kisködmönös olvasónaplót is csak bemásoltam a felemás füzetbe, de igazából ő írta a szöveget… Nem tagadom, így volt. De becsszó, a blogomat én írom, nem anyukám diktálja.:):) eheheh..

Az a lényeg, hogy ez megint egy frankó egytálétel, bár kenyér nélkül azért elég nehézke. Nem is tudom, pitát illene ehhez enni, vagy mit?

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2-3 ek olaj
1 nagyobb padlizsán
50 dkg darált hús
Só, bors
Fél kk őrölt fahéj
400 g-os paradicsom
2 ek sűrített paradicsom
15 dkg fetasajt

A padlizsánt megmossuk, nem pucoljuk meg, hanem héjastul kb 1 cm vastag szeleteket vágunk. Egy tányérba tesszük a szeleteket, sózzuk, leöntjük vízzel és állni hagyjuk kb 20 percig. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra és 20-25 percig sütjük. Ha kész, papírtörlővel kicsit leszárogatjuk.

A hagymákat apróra vágjuk és az olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a darált húst és mérsékelt lángon kb 15 perc alatt morzsásra pirítjuk. Türelmesen!! Ha morzsásra pirult, hozzáadjuk a paradicsomot és a sűrített paradicsomot és még kb 10 percig főzzük. Közben sózzuk (fél kk), borsozzuk és kevés fahéjjal is megszórjuk. Eddigre kb a padlizsán is elkészül, felkockázzuk és hozzákeverjük az utolsó 4-5 percre, majd rámorzsoljuk a fetasajtot és így tálaljuk.

Príma étel, kb 1 óra alatt megvan mindennel együtt. Tényleg kell hozzá valami kenyér, vagy lepénykenyér, de ez már részletkérdés.

Az ötlet egy Good Food mellékletből származik, de azt kicsit átszerkesztettem, mert valami padlizsánjelly vagy mi a szösz volt benne..

Előző cikkKecskesajtos-epres falatok
Következő cikkMini sajttorta

1 hozzászólás

  1. Hát ez nagyon ütős sztori, hihi. Most hirtelen elgondolkoztam, hogy a vicces dolgozati aranyköpések gyűjteménye vajon biztos a tanulóktól származik-e? Hiába, szobrot minden anyának, a gyerek meg úgy olvasom, végül csak eltanulta a tudományt. 🙂