Muszaka

0
Nem olyan régen voltunk síelni, méghozzá úgy, hogy én voltam az egyszem nőnemű a 8 fős társaságban. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az egy hét együttlét alatt finoman fogalmazva sem a magasirodalmi magyar szókincsemet bővítettem, és hogy a nőiességem maradványainak megőrzése is meglehetősen nehéz volt a hét második felére, de természetesen ettől még nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Ekkor evett L életében először muszakát, méghozzá egy mirelit-felmelegítős példányt, ami kifejezetten ízlett neki és meg is rendelte itthonra, így bár minden kétséget kizáróan nem most van a padlizsánszezon, én jó kispajtás módjára előállítottam itthoni, laboratóriumi körülmények között a görög klasszikust, és hát természetesen most is nagy sikert aratott. Mondjuk úgy indultam neki, hogy „éhes vagy? Aha, nagyon. Ok, akkor csinálom a vacsorát”. És ehhez képest kb 2 óra múlva is csak azt tudtam mondani, hogy na még egy óra… szóval nem az a gyorsan összeütős téma, de mostmár legalább ezt is tudom – ha már olyan bölcs vagyok, hogy a leírás alapján ezt fejben nem számolom ki…

Hozzávalók:
3 padlizsán
50 dkg krumpli
1 nagy fej hagyma apróra vágva
50 dkg darált marhahús
50 dkg paradicsom (hámozva, kockákra vágva)
2,5 dl száraz fehérbor
1/4 tk cukor
1/2 tk őrölt fahéj
1 csokor petrezselyem apróra vágva
olívaolaj

A besamelhez:
6 dkg vaj
6 dkg liszt
7,5 dl tej
1 tojássárgája
1/2 tk cukor
szerecsendió
2 tk citromlé
kb 30 dkg reszelt gouda
só, bors

1. A padlizsánt alaposan megmossuk, a szárát levágjuk és 1 cm vastag szeletekre vágjuk, tálba tesszük, leöntjük vízzel, megsózzuk és állni hagyjuk 20 percig.
2. Közben a krumplit meghámozzuk, 1 cm-es karikákra vágjuk, megsózzuk és egy nagy, olívaolajjal meglocsolt tepsibe helyezzük, amit kb 40 perc alatt 200 fokon megsütünk. Közben néha érdemes átmozgatni, megforgatni a krumplit, nehogy odaégjen.
3. A padlizsánt lecsepegtetjük, szárazra itatjuk, egy jó nagy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk és közepesnél nagyobb lángon mindkét oldalukat megsütjük (közben persze mindig pótoljuk az olajat). Ha megsült, félretesszük.
4. A hagymát kicsi lángon kevés olívaolajon üvegesre pároljuk, ekkor a darált húst hozzáadjuk és növelve a lángot, morzsásra pirítjuk. Ez is eltart egy ideig, de no para, a krumpli is hosszú ideig sül, szóval ráérünk.
5. Ha már morzsásra pirult a hús, akkor hozáadjuk a paradicsomot, a fehérbort, a cukrot, a fahéjat és a petrezselymet belekeverjük, kicsit lejjebb vesszük a lángot és 10 percig együtt pároljuk (minél kevésbé lesz leves, annál jobb).
6. A mártáshoz a vajat egy nagy lábosban megolvasztjuk, és a lisztet kicsit megpirítjuk. Állandóan kevergetve lassan hozzáöntjük a tejet. Ha a keverék besűrűsödik, levesszük a tűzről, belekeverjük a tojássárgát, cukrot, szerecsendiót, citromot, sózzuk, borsozzuk és 2 ek reszelt sajtot is és félretesszük hűlni.
7. Ha még van bennünk szufla, akkor már nem kell sokáig kitartani, jön a végkifejlet. A sütőt 180 fokra melegítjük, fogunk egy böhömnagy és mély tűzállótálat és elkezdjük a rétegezést. Alulra kerül a krumpli fele, rá a padlizsánszeletek fele, rá a hús fele, aztán a maradékkrumpli, padlizsán, hús és ha minden belekerült, akkor ráöntjük a besamel mártást, egyenletesen elsimítjuk rajta és jó alaposan megszórjuk reszelt sajttal. 45-55 percig sütjük, míg a tetején a sajt megpirul.

Tapasztalat:
1. A húsos-hagymás-paradicsomos cucc nekem eléggé leves(es) maradt, így amikor elkészült a muszaka, és azonnal próbáltam tálalni a jólmegérdemelt adagokat, akkor rém gusztustalan volt, mert úszott ebben az izében, szóval javaslatom két fontos momentuma: 1. kicsit szűrjük le a levet a cuccról mielőtt a rétegezésbe belekezdünk, 2. ne vágjuk fel azonnal a muszakát, mert csak kanállal tudjuk enni.

2. Na persze ha mégis leves(es) maradna a muszakánk, akkor – szigorúan miután tényleg lehűlt a sütőtál – fogjuk meg az egészet és emeljük a mosogató fölé és öntsük le róla a felesleget.. Mondjuk úgy, hogy a muszaka maga ne boruljon be, mert iszonyú sok meló van benne.

2. Másnapra sokkal jobban összeáll minden és ilyen szépen lehet szeletelni, mint a képen látható.. már ha ez szépnek számít, bár az első esti trutymóhoz képest elhihetitek, hogy ez az esztétikum csúcsa..

PS: ezt leírni is rém hosszú…

Forrás: Görög kulinária

Lazításként egy régi remek: Bill Withers-Lovely day

Előző cikkBailey’s-készítés házilag
Következő cikkBöske szelet

1 hozzászólás

  1. Azt meg tudod mondani, hogy mekkora adag volt? Hányszor ettetek belőle körülbelül? Egyébként imádom a blogod, fantasztikus a stílusod. Mindig megmosolyogtatsz, jó, hogy ilyen aktív vagy! Klári