Csokiparány kérdezett a Szent Estékről, mely felkérést örömmel teljesítem, mert, mint mondottam volt, szeretem az ilyen kitárulkozós posztokat, engem határozottan érdekelnek mások, és mint ilyen, azt gondolom, hogy az én történeteim is érdekelnek másokat:-)
Gyerekkori történetekre nem nagyon emlékszem, nincs meg az a pillanat a merevlemezemen, amikor rájöttem, hogy a Jézuska meg a Télapó hogysmint van, de nem hinném, hogy különösebben sokkolt a dolog, mert a mai napig boldogan hitetem el magammal, hogy ez az egész nem csak kitaláció és tényleg létezik egy mesevilág, ami ezen a napon összeér a valósággal, és ha jól viselkedek, tényleg megkapom mindazt, amit szeretnék és valóra válnak az álmaim. Mondtam már korábban is, így csak ismételni tudom magam, örök gyerek vagyok… Minden tekintetben, plüssállatostul, karácsonyosig, cukiságokon keresztül az örülnitudásig, kivéve mondjuk azt, hogy egy gyerekénél lényegesen több alkoholt iszom, ami lássuk be, e két evolúciós állapot legjobb tulajdonságainak tökéletes párosítása. Szóval, huszonhét évemből nagyjából húsz éve írok levelet a Jézuskának, hosszan részletezve az adott év során felmutatott érdemeimet, sűrű elnézéseket kérve a kevésbé jó cselekedeteimért. A levél általában kimerítő listát tartalmaz a kívánságaimról is, mert személyiségemnek egy másik sajátossága, hogy nekem minden kell:):), így a Jézuska soha nem szenved hiányt ötletekben, erről gondoskodom. Tehát, 24-e, az év legjobb napja az alábbiak szerint zajlik nálunk. (ps: Bár már összeházasodtunk, tekintettel arra, hogy szülővárosunkban a szüleink kertszomszédok, a Szent Este nálunk speciálisan zajlik, sem nem együtt, sem nem külön. Ha majd lesz saját gyerekünk, vagy akár egy olyan házunk, ahol normálisan elfér egy karácsonyfa, terített asztal és nem mellesleg mindez nem Budapesten lesz, akkor majd mi is tartunk külön szentestét, de eddig ez így nagyon jól működik.) (ps2: Tesómék pár éve ráálltak a váltógazdálkodásra, egyik évben nálunk karácsonyoznak, másik évben a felesége szüleinél, de mivel a karácsony úgy az igazi, ha Z is otthon van, ezért egy olyan napot írok le, amikor ő(k) is itthon van(nak). Tehát:
Anyukám már korareggel a konyhában sündörög (persze már napok óta ott kel és fekszik, de azért a hajrá mégiscsak 24-én van), főz reggeltől estig, én nem segítek, maximum az édességfronton és a töltöttkáposztatöltelék tesztelésében, de semmi másban nem. Mert ilyen jófej vagyok:) Nem, hanem mert a konyhai együttműködés egy neuralgikus pont a kapcsolatunkban, és mert különben is, én a fát díszítem tesómmal. Igen. Mert méltóztatok felkelni 8-9 körül, levonulok a nappaliba, ahova addigra már Apukám, akit ha indián lenne, minden bizonnyal a Nagy Precíz névvel illetnének, szóval ő már gondosan előkészítette a teraszon a fát, már csak arra vár, hogy felébredjünk, és menjünk segíteni hórukkmunkásként, hogy közösen arrébbráncigáljuk különféle célszerszámokkal a kanapét, és aztán ő behelyezze rendeltetési helyére a fenyőfát. A fenyőfát, ami mindig nagy és terebélyes. Mert olyan nincs, hogy kicsi legyen a fa. Fa helyére kerül, elkezdjük díszíteni. Szisztematikusan, először a szaloncukrokat. Azt a rengeteget, amit szüleim hosszú hetek alatt bevásárolnak. Főcsapásként marcipános, konyakmeggyes, zselés akad, mondjuk fajtánként úgy 1-1 kg. Nem vicc. Ez a minimális mennyiség.
A díszítés nem egyszerű. Rá kell tekerni azt a drótizét (a cérnás módszert már 10 éve nem alkalmazzuk) a szaloncukorra, ami nagyjából az ötödik után úgy szétcseszi a kezeimet, hogy nagyon, és akkor hívom Apukámat, hogy segítsen be, vagy ha otthon van tesóm, akkor vele próbálok megalkudni az igazságos kölcsönös szenvedés tekintetében és végül a szaloncukor kb fele, harmada kerül fel a fára, komoly figyelmet szentelve a szaloncukrok fán történő egyenletes eloszlására valamint a közeli radiátor jelenlétére, amely által kibocsátott hő nyilvánvalóan nem kedvez a szaloncukroknak, ezért arra az oldalra csak keveset rakunk. Ekkor már nagyjából háromszor végighallgattuk a karácsonyi cd-t, Jingle Bells, Winter Wonderland, Rockin around the Xmas tree, stb stb ismerős dallamokkal és bár én akárhányszor végig tudnám hallgatni, kb ezen a ponton szokta közölni tesóm, hogy „jaaaj, ezek az amerikaiak…”, melyre Apukám bőszen bólogat, így ez a cd kikerül a lejátszóból és felváltja valami más. Jó esetben van valami aranyos karácsonyos film a tv-ben, ami innentől kezdve háttérzajként szolgál. Erre tökéletesen alkalmas például a Télapu, az Aludj csak, én álmodom, az Igazából szerelem, vagy ha éppen az Abigél, vagy a Sissy kétszázadik ismétlése megy a tv-ben, az is megfelel. Itt helyben fogadok egy vacsorában bárkivel, hogy a fenti filmek közül legalább egy, de inkább kettő lesz a tv-ben idén is.
Tehát a szaloncukrokat követik a díszek. Mindenfélék, évek óta azonos készlet. Voltak próbálkozások a csak piros és arany, vagy csak kék és ezüst, vagy egyéb egy-kétszínű variációkra, de aztán mindig felkerült minden, és ez így is van jól. Mi, tesómmal, már általában egész gyorsan késznek tekintenénk a díszítést, de Anyukám néha kiront a gőzölgő konyhából, vet egy pillantást a fára és közli, hogy „ez ferde”, vagy „ezen alig van dísz”, és akkor folytathatjuk tovább a díszítést, míg azt nem mondja, hogy „hááát, ha szerintetek ez eléééég…”:-):-). Akkor fújunk egyet, felkerül a végén a csúcsdísz és aztán jön a nagy projekt.
Igen, az égők. Van vagy 3-4 égősor, ami kifejezetten a benti fára van rendszeresítve, ezeket a Nagy Precíz már jó esetben az előző napokban teszteli, hogy minden égő ég e, mert most mondom nektek, hogy az égők sorosan/sorban/ba vannak kapcsolva (vagy hogy mondjam ezt helyesen, you know soros kapcsolás, fizika, 6. osztály), tehát vagy ég mind, vagy egy sem. Ha egy rossz, akkor buktuk az egészet. És ha ez így van, akkor az egy 100 db-os égősornál meló. Megtalálni azt az egyet, ami rossz… Hajajaj. Na de, tegyük fel, hogy már minden égősorunk tökéletes, akkor körbeállunk a nappaliban és kicsomagoljuk a feltekert égősorokat. Ez úgy zajlik, hogy elkezdjük letekerni, aztán a nyakunkba akasztjuk, hogy ne tekeredjen össze. Ha neadjisten a földön terítjük ki, akkor 1 maximum 3 percen belül elhangzik emelt hangon egy „vigyázz, ne lépj rá, széttöröd” felkiáltás, de ezen is hamar túltesszük magunkat, hogy minél előbb a fára kerüljenek az égők, majd meggyulladjanak a fények. Erre a pillanatra általában Anyukám újra kiszabadul a konyhai gőzfürdőből, és mind a négyen (öten) elégedetten konstatáljuk, hogy a fa gyönyörű.
Ezt követi az aljamunka, díszesdobozok elsüllyesztése akárhova, porszívózás, villámebédelés, a szaloncukortól már a hányingerszélérekerülés leküzdése, az első kupicák lehörpintése és annak eldöntése, hogy mégis hánykor jön a Jézuska. Természetesen minden évben szigorúan hat és hét között jön, de az alkudozást a biztonság kedvéért mindig lejátszuk. Ha kész a fa és a nappali is rendben van, akkor még elvonulunk csomagolni és én a magam részéről már készülődni kezdek, mert L-val az ajándékozást már 4 körül megkezdjük. Ez úgy zajlik általában, hogy én átmegyek először hozzájuk, ott átadom az ajándékokat neki, aztán koccintunk az ő szüleivel, megkapjuk a közös ajándékot tőlük, majd hazatotyogok 5 perc alatt, átjön L, lejátszuk ugyanezt, majd szépen hazamegy. Ezután jön a szenteste szentesterésze. Apukám van kész általában leghamarabb, ő csengeti a csengettyűt, mire mi mind levonulunk, bevonulunk szép ruhában a nappaliba, már szól lemezről a mennyből az angyal és a pásztorok, pásztorok, kicsit énekelünk, ami hol megható, hol röhögésbe fullad, közben persze már pásztázzuk az ajándékhalmot – mert nálunk karácsonykor mindig nagyon nagyon sok ajándék van, apró-nagy, mindenféle – és akkor puszi-puszi, és jön az ajándékbontás. Hosszas bontogatás és örömködés után Anyukám egyszercsak ismételten beveti magát a konyhába és tálalja a vacsorát és az este onnantól kezdve végtelen evés-ivás-hülyéskedés-röhögés lesz, ami általában további három-hat napig eltart. Ha Apukámnak peche van, akkor olyan ajándék is kerül a fa alá, ami összeszerelendő, és ebben az esetben szegénynek még aznap este neki kell állnia a barkácsolásnak, mert addig nem nyugszunk, míg nem látjuk egyben az adott eszközt.
Ha szép nagy hó van, akkor nagy néha elmegyünk sétálni a környéken, nézegetjük a fényeket, lopakodunk a csendes utcákon, de ennek nincs még igazán nagy hagyománya nálunk. Mivelhogy abszolutedenemvagyunk vallásosak, soha nem jártunk éjféli misén, de mindig meg szoktuk nézni éjfélkor a tévében a közvetítést, vagy legalábbis, hogy odakapcsolnak, és emiatt én pár évvel ezelőtt, kamaszkoromban, amikor még jelenlegi állapotomnál is lényegesen nyitottabb voltam, javasoltam, hogy ugyan menjünk már mi is el megnézni, milyen is az, amit – karácsony lévén – nem utasítottak el kapásból – de aztán mindig szépen csendben elfeledtettek velem, így erre még a mai napig nem került sor, és bevallom, ma már eszembe sem jutna egy ilyen kiruccanás. x Legszívesebben itthon vagyunk együtt. Mert úgy jó.
És hogy mit eszünk? Arról már meséltem korábban, de hogy idén mi lesz az újítás, arról majd csak jövő héten tudok írni.
Kedvenc jelenet a Love Actually-ben
Továbbadom a kérdést Kicsi Vúnak, Gabojszának, Mammának – teoretikus a felkérés:-), és Ízbolygónak (megerősítve Csokiparány felkérését).
Ok, akkor tennék pár megjegyzést:1. A Petite Jelly (Doki) Jézuskához irt levele általában minimum 3 oldalas…és tényleg minden benne van…ezért kb 3 éve ugyanazt használom…muhaha…2. Idén nem lesz kifogás az amerikai zene miatt, mert orrba-szájba Elvis karácsonyi válogatását hallgatjuk (ami hatalmas!!!), úgyhogy nem kell pánikolni3. Azért a klasszikus még mindig a Nagy Preciz által, még az NDK-ból importált karácsonyi kazi (lehet hogy van itt olyan olvasó, aki már azt se tudja mi az hogy KAZI!). Az Oh, Tannenbaum és a Stille Nacht még mindig ezen szól a legszebben, bármennyire is kb 20 éves a hangrögzitő instrumentum…4. Igen, az 1 perces áhitatos éneklést manapság kiegészitjük a videófelvétellel, ami közben elhangzik a klasszikus ‘Mama a helyén marad’ elszólás, na ekkor tör ki a röhögés…ÜdvBig Jelly
Figyu! Nálunk a sorrend: égő, szaloncukor, kötözős díszek, üveg díszek. Így sokkal kevesebb üveg törik:-))))Amúgy remekül szórakoztam! Szinte láttam magam előtt!:-)))
Nem tudom, miért nem posztolódott, amikor anno akartam…:-(( De itt van az én verzióm.