VKF – Őszibarackos túródesszert és túró rudi

0
Még két recept a VKF jegyében, még úgy sem jelentkeztem soha egynél több pályaművel.

Őszibarackos túródesszert
Hozzávalók:
1 dl joghurt
12 dkg túró
fél cs vaníliás cukor
1 ek porcukor
fél ek citromlé
2-3 db őszibarack
1 dl fehérbor

1. A barackokat meghámozzuk és apró kockákra vágjuk, meglocsoljuk a fehérborral és félretesszük.
2. A túrót áttörjük és az összes többi hozzávalóval (joghurt, kétféle cukor, citromlé) simává keverjük.
3. A célpoharakban alulra barackokat szedünk, aztán túrós cuccot, aztán megint őszibarackot és végül túrós maszit. A tetejére tehetünk aprított mandulát, de anélkül is teljesen jó. Mint a képen látható, én még egy kis olvasztott csokit is nyomtam rá, de az már túl sok volt, felesleges.

Túró rudi recept

Egyszer télen, még a gombócmániám idején kísérletezgettem a házi túró rudi készítésével, de akkor nem sikerült túl jól az eredmény, így most ismét belevágtam. Annyira szeretném itthon gyártani, hogy meg kell találnom a tökéletes megoldást.

Hozzávalók:
25 dkg túró
2,5 ek cukor
0,25 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
3-4 ek darált keksz

1. A túrót áttörjük és minden egyébbel jól összekeverjük/gyúrjuk.
2. Gombócokat formázunk belőle (kb feleakkorákat, mint az igazi rudi), tálcára helyezzük és mélyhűtőbe rakjuk legalább egy órára.
3. Ha kellően megdermedt, akkor csokit olvasztunk egy kislábasban, hozzáadunk egy kevéske olajat és aztán jön a nagy művelet, a csokizás. A mélyhűtőből kivett túrógombócokat belemártjuk a csokiba, két villával egyensúlyozva, aztán gyorsan tálcára tesszük őket és megvárjuk, míg megdermednek.

Na és akkor a tapasztalat: Az íze: istenkirályság. Tényleg, überszuper. Olyan mint az igazi, sőt még jobb. Már csak egy bökkenő van, hogy ez a csokizási technika nem túl jó. Egyrészt, mert még a kekszmorzsával együtt sem elég szilárd a massza, eléggé le kell hűteni/fagyasztani, hogy ne essen szét a csokibamártás során. Így viszont túlságosan megfagy, és a csoki ugyan gyorsan rádermed, a nagy hőmérséklet változás miatt kicsapódik a nedvesség a csokin és ráadásul nem is ehető azonnal, mert a belseje ugyebár kőkemény, fagyott. Szóval ezen a csokizási technikán még erősen dolgoznom kell, de meglesz, meglesz… Ha a fiúknak sikerült a harmadik arany, és Kozmannéknak a fantasztikus bronz, akkor nekem sem okozhat gondot ez a kis probléma. Majd referálok.

Előző cikkVKF – Különleges túrósok
Következő cikkVKF! XIX. – Stafétát kaptam

1 hozzászólás

  1. Ismerős ez a bökkenő a túró rudival. Egyik lengyel erasmusos lány annyira nagyon megszerette a magyar konyhát és a túró rudit, hogy egy német nyelven írt magyar szakácskönyvet ill. a túró rudi receptjét kapta szülinapra ajándékba. Valamiféle sűrítő anyaggal kellene dolgozni szerintem – talán a valódi túró rudi csomagolásán nem írják? (hmm, habár lehet jobb nem elolvasni, mert a végén kiderül, hogy még túró sincs benne 😉 ). Nem kísérleteztem még túró rudival itthon, többek közt, mert nem nagyon rajongok érte. Viszont ellent kell mondanom Neked: nagyon is aranyosak és édesek lettek a kis „kukik” 😉