Azért holland, mert ezt a roppant egyszerű édességet akkor találtam ki, amikor Hollandiában éltünk egy évig. Akkoriban még nem túlzottan izgattak a konyhai tevékenységek, éppen hogy csak a túlélésre hajtottunk. Bármilyen vicces, emlékszem, hogy az első saját készítésű gyrost még le is fényképeztük, olyan szép volt – bár betudhatnám a bennem születésem óta szunnyadó gasztrobloggerségnek, de ez meglehetősen nagy túlzás lenne. Azért egy év alatt volt néhány próbálkozásunk, mégis a legszebb emlékek a portugál lakótársaink bacalaojához kötődnek. Sok mindent elmond az ő életszemléletükről, hogy egy pici autóval utaztak Portugáliából Hollandiába, felpakolva egy fél évre, és még így is beszuszakoltak egy 5 literes olívaolajat, meg kb. 10 kilónyi halat, amit aztán a karácsonyi hazautazáskor gondosan pótoltak. Na, azt azért nem állítom, hogy nagyon odavoltunk a főzésükből adódó szagoktól, de a bacalaot, azt még a szagok ellenére is imádtam. Emlékszem, milyen jóízűen tudták az egyszerű frissen sütött bucikat tunkolni az olívaolajba… Hát igen, mi meg a pörköltöt tunkoltuk:) Such is life. Jól elkalandoztam. Szóval ott készült először ilyen édesség, „óriási” fantáziámnak hála:)
Hozzávalók:
banán
kókuszreszelék
csokoládé
1. A banánt félbevágjuk és a közepén „bemetszést végzünk”, úgy, hogy ne vágjuk át teljesen. Ebbe a bemetszésbe belenyomkodjuk a csokikockákat, majd alaposan megszórjuk kókuszreszelékkel.
2. Mikrohullámú vagy rendes sütőben addig sütjük, míg a csokoládé megolvad.