Kezdés

Hát lássuk csak. Egy hónapja még nem tudtam, hogy mi is az a gasztroblog. Bár rengeteget internetezek, valahogy soha nem ütköztem egyetlen ilyen blogba sem, pedig éppen az év elején kezdtem el tudatosan összeállítani saját receptkönyvem, hogy aztán majd egyszer, ha lesz egy kislányom, átadhassam neki azt. Ha meg úgy adódik, hogy fia(i)m lesz(nek), majd jól odaadom a meny(ei)mnek… Biztos szeretni fognak, okoskodó anyós…:) Szóval így kezdtem el begépelni és begyűjteni a sok-sok receptet, Anyukám, Anyósom, Sógornőm és Barátnők segítségével, hogy meglegyen minden, ami már bevált. Aztán persze fórumokon is keresgélni kezdtem, újabb és újabb recepteket mentettem el, de persze gondosan elkülönítve a még nem próbált recepteket, hogy aztán egy-egy sikeres elkészítés után átkerüljenek a bevált receptek közé. Szóval, bár napi rendszerességgel olvasgattam a fórumokat, köztük olyanokat is, ahol képpel együtt szerepelnek a finomságok, valahogy elkerültek a gasztroblogok. Őszintén szólva blogot sem nagyon olvasok, talán 4-5 blogot néztem meg eddig életemben összesen.

Aztán nagyjából egy hónapja Baló György bemondta szokásos zárómondatát, hogy „most következik a Kultúrház, így lesz majdnem kerek az este….” valahogy így… és hálistennek ezen a napon sem az Amcsi motorok, sem a Bajnokok Ligája miatt nem kapcsoltunk el az „egyesről” így háttértévézésként szólt a Kultúrház. Hamar aktív tévézésbe fordult a figyelmünk, mivel mindketten sokat internetezünk, sőt ebből is élünk félig-meddig, ezért minden ami netes, az érdekes számunkra. És akkor szépen végighallgattuk a gasztroblogról szóló adást, és persze közben már be is pötyögtem a gugliba az ott megismert neveket, hogy rátaláljak ezekre a blogokra. Kicsi Vú és Chili&Vanília blogja volt az első kettő, amit megnéztem, és hát mondanom sem kell, egyből megtetszett. Én is akarok, én is akarok, gondoltam.. úgyhogy azóta szerepel a „blognak utánanézni” a feladatlistámon. Amennyire időm engedte, körbejártam a blogokat, szolgáltatókat, stb., de annyi időm nem volt, hogy rászánjam magam a regisztrációra és az első bejegyzések létrehozására. (azért a háttérben már én is ráálltam az „előbb fotózunk, aztán eszünk” szokásra, így néhány finomságról már egyből a nyitáskor tehetek fel képet, lásd feljebb). Aztán egy hete útban hazafelé egy ember felborított a lépcsőn, ami miatt már 8. napja ülök/fekszem itthon, tengernyi idővel, ölemben a laptoppal, lábamon egy bokarögzítővel. És hamár ilyen sok időm lett, belevágtam a saját gasztroblogom szerkesztgetésébe, óriási lelkesedéssel.

Hogy mit szeretnék? Ilyen sokat írni egy bejegyzésbe, na azt nem. Ennyi időm nem nagyon lesz… Viszont szeretném a saját kedvenc receptjeimet feltenni ide, hátha másnak is ízleni fognak. Nem vagyok egy öreg harcos és ráadásul nem szaladgáltam a konyhában 5 évesen, akkoriban, sőt még utána is sokáig csak a kinyújtott sütitészta dézsmálásával – na meg persze a végtermék elfogyasztásával – járultam hozzá(?) Anyukám konyhai tevékenységéhez, szóval ha gyors fejszámolást végzek, kb. 3-4 éve kezdtem először magam is főzőcskézni, pontosabban inkább sütögetni, de azóta egészen nagy lelkesedéssel és remélhetőleg egyre nagyobb hozzáértéssel. Vágjunk is bele!