2015 a Puffin éve? Az hát!:)

0

Emlékeztek, október legelején voltam 2 napot Londonban? Na, hát kb. most pakolok ki, olyan 5 hét van mögöttem…. De talán az is sokat elárul, ha azt mondom, hogy az ételfutár cégnél bemutatkozás nélkül felismerik a hangom és tudják, hova kell jönni:) (na jó, ez azért nem Budapest, nem olyan nagy etwas, de akkor is:)

Tavaly ilyenkor, amikor megnyertük – mármint Ti és én:) – a Goldenblogot, akkor írtam, hogy „ha nem 2015 lesz a Puffin éve, akkor nem tudom, melyik”. Még van kb. 7 hét az évből, de már most azt mondom, hogy jaja, 2015 tényleg a Puffin éve lett. Jobban az élet kb. nem is rendezhette volna, pont mikor a kis Brúnó elkezdte az ovit, jött az új munka, a Nők Lapja Café gasztro rovatának vezetése, hogy csak a legnagyobb fordulatot mondjam, de közben mellette meg egy csomó minden más is, ami – ahogy korábban is mondtam talán- tényleg rajta lehetne a gasztro bakancslistámon – már ha lenne. Bakancslistám nincs, de erősen gondolkozom rajta, hogy két ünnep között nagy ráérő időmben majd visszamenőleg összeírom, hogy mi minden valósult meg, amiről álmodni sem mertem volna…

Mesélhetnék hosszabban is, de maradjunk csak az elmúlt bő egy hónapnál – és félre ne értsetek, nem dicsekvősdi ez, csak beszámoló, mert igazából egy csomó mindent nektek köszönhetek és tudom, hogy sokan drukkoltok és érdekel titeket a „sorsom” alakulása:)

Szóval képzeljétek el, október elején – életemben most először – meghívott előadóként prezentációt tartottam arról, hogy – szerintem – hogy érdemes/jó blogolni. Egy multinak. Ja. Fura, ugye?:) Kicsit azért hezitáltam, hogy elvállaljam-e, de aztán úgy voltam vele, mint az államvizsgán, mikor 3 tételről ott tudtam meg, hogy egyáltalán létezik és simán sanszos volt, hogy kihúzom valamelyiket, pedig amúgy a többit tök jól tudtam. Akkor is és most is becsuktam a szemem, mondtam magamnak, hogy egyéletemegyhalálom, legyen – és iszonyú gyorsan húztam tételt/válaszoltam a felkérésre, hogy még véletlenül se tudjak visszatáncolni. Ott és akkor bevált, gondoltam, majdcsak lesz valahogy most is. És lett is.  És jó is volt. És élveztem is az egészet. És úgy jöttem el onnan, hogy ide nekem az összes kezdő bloggert, én ezt akarom csinálni. Elindítani bloggereket, workshopokat szervezni, okoskodni, terelgetni:)  Aztán gyárthatnám a keksz névjegykártyákat és szórnám szét a nagy bölcs tanácsaimat, ha kell, ha nem:) Szóval tényleg nagy élmény volt, és mindezt egy olvasómnak köszönhetem, aki ennél a multinál dolgozik és amikor azon gondolkodott, hogy „kit hívjunk meg, aki aktív és sikeres blogger” – nem én találtam ki, ő írta:), akkor én jutottam eszébe. Na milyen szuper olvasóim vannak, ugye?

Ekkor aztán következett 4-5 nap csokiban úszva. Nem szó szerint, de majdnem. 10 csokis receptet készítettem a Nők Lapja Konyha Desszert különszámába. Igen, abba a gyönyörűbe:)  Hát már az első ilyen megjelenésem is fantasztikus volt, ez a második meg aztán pláne. Tény, hogy a végén nem nagyon bírtam édességre nézni, de ez az érzés elmúlt – mérleg szempontból sajnos:) – és néhány nap múlva már simán csúszott minden újra. A magazin pont most jelent meg, gyönyörű kívül-belül.

IMG_20151110_113230

 

IMG_20151110_113305

 

És akkor a legnagyobb őszi munkámról még nem is beszéltem. A facebookon talán már említettem, hogy kaptam egy olyan feladatot, aminél jobb már tényleg csak az „utazd körbe a világot a családoddal, egyél finomakat és írj róla blogot” munka lehetne, szóval egy igazán nekem való projektet: könyvet szerkesztettem, méghozzá nem is akármilyet, hanem egy klassz sütis könyvet. (mielőtt rákérdeznétek, nem a saját könyvem, hanem szerkesztőként „jegyzem ezt a könyvet”:) Nagy bátran vágtunk bele a nyáron azzal a céllal, hogy ebből még idén könyv legyen és minden ment is szépen egészen a végéig, amikor nagyon sűrű lett az október és sok-sok apró javítgatással, egyeztetéssel teltek a napok, úgy, hogy ráadásul nem 1, hanem 15 szerzője van a könyvnek, mert hogy ez egy cafeblogos gasztrobloggerek által készített sütis könyv, aminek a komplett menedzselése az én feladatom volt. Majd erről még mesélek, ha kijön a nyomdából, de maradjunk egyelőre annyiban, hogy nem tudom, milyen lehet egyszerzős könyvet szerkeszteni, de biztos, hogy alkalmas vagyok rá:) Ha 15-tel sikerült, akkor 1 szerzővel sétagalopp lehet/lenne/lesz (reméljük, nem ez volt az utolsó – hehe:) Részletek 1-2 héten belül, addig csak gyönyörködjetek a címlapban.

Caféblog

És akkor a hétköznapi feladataimról nem is beszéltünk, a háttérben zajló receptgyártásokról, fotózásokról, szerkesztői munkáról, szóval tényleg azt mondom, hogy nagyon jól alakult ez az év. Ráadásul a blog révén voltam síelni, Brüsszelben és Londonban is, úgyhogy tényleg csak kb. két lépésre vagyok a teljes boldogságtól gasztroügyileg. Na jó, legyen 5 lépés.

Ja, és jövő héten  (november 22. 14-18 óráig) „fellépésem lesz”:) a Nők Lapja Café téli fesztiválján, ahol sütinyalókát és cuki kekszeket fogunk díszíteni Gertivel, a Sütit akarok bloggerével és remélhetőleg veletek együtt – mint tavaly. És persze jön a karácsony itt a blogon is, plusz idén 10-20 receptemet megtaláljátok majd az NLC Advent oldalán is, a Mézeskalács rovatban. Hát ilyenek vannak. Ugye milyen jó dolgok ezek? A kérdés már csak az, hogy 2016-ban meglesz-e az az 5 lépés:)

(Persze ne higgyétek, hogy nálunk kolbászból csokiból van a kerítés,  a sok jó mellett azért volt sok vacak dolog is, az oviba való beszokással járó betegségsorozatok és egyéb érdekességek minket sem kerülnek el. Így történt például, hogy jött az első felkérés a Desszert magazinos receptekre, majd kiugrottam a bőrömből, és hát hova szeretnéd a legszebb fotókat készíteni, ha nem a Desszertbe… Nyilván. És akkor szépen elutaztunk Debrecenbe 4 hétre, mert épp úgy hozta az élet, úgyhogy a pici kis autónkba betuszkoltam a létező legtöbb fotózási kelléket, csetreszt és 8 év szinte összes felhalmozott cuccát, majd egy idegen sütőben, idegen fotózási terepen küszködtem végig az igazán fontos fotózást….De tudnék cifra dolgokat mesélni arról is, milyen volt, mikor eltűnt a laptopomról 4 év összes adata, Brúnó majdnem összes fotója és egy csomó munkával kapcsolatos file is… Na nem panaszkodás ez, ó dehogy, csak kis kulisszatitkok, meg egy kis realitás a nagy rózsaszín álom mellé, ami tényleg nagyon rózsaszín, de a körülmények azért nem mindig ideálisak itt sem:)

Azt tudnám, hogy ezek után miről fogok írni a hírlevélben???:D

 

Előző cikk3 klasszikus édesség a 80-as évek gyermekeinek
Következő cikkBrownie-golyók