1. A hét ember közül A, J és M nőnemű, a többiek fiúk.
2. Csak mi, J és L élünk együtt egy fedél alatt, a többiek nem osztozkodnak másokkal a konyhán.
3. Rajtam kívül M az, aki szokott sütni-főzni, a többiek gyakorlatilag nem. Gyakorlatilag sohasem.
4. Mivel heten hétfelé vagyunk elkötelezve, igen nehéz volt közös szabad estéket találni, ezért abban állapodtunk meg, hogy 6 fővel már megtartjuk a vacsorát.
5. A sorrendet sorsoltuk, L és én egyéniben indulunk, csapatverseny egyelőre nincs.
6. Háromfogásos vacsorát kell készíteni, amivel kapcsolatban az alábbiakat írtam nyitólevelemben: „Ne ijedjetek meg! Előétel – ez lehet akár pirítós valami krémmel, leves, vagy bármi egyszerű kis falatka, snack, stb. A főétel gondolom, egyértelmű – pl. hús, hal, krumpli, zöldség, „egytálétel”, pizza, főzelék, stb. stb. Desszert – ettől sem kell megijedni. Nem csak sütemény lehet, hanem bármilyen édes megoldás, idő, pénz és kreativitás függvényében. Pl. palacsinta, esetleg valami kevésbé szokványos töltelékkel, bolti fagyi valamilyen finom sziruppal, vagy csokival, vagy akármivel, pohárkrém, amihez nem is kell sütő, gyümölcs, stb.”
7. Minden vacsora végén titkos pontozás lesz. Az egyes fogásokat külön külön pontozzuk, fogásonként 5 pont adható maximálisan, és további 5 pont adható az egyéb dolgokra (hangulat, tálalástechnika, kreativitás,– terítéket nem, mert gondolom, egyikünk sem rendelkezik komolyabb étkészletekkel, így azt nem érdemes külön értékelni).
8. Utólag a recepteket leadjuk, ez azért jó, mert így a végén mindannyiunknak lesz 6-7 menüje, amit aztán családnak, más barátoknak nyugodtan be lehet dobni.
9. Legkésőbb aznap, amikor a vacsora esedékes, elküldjük a többieknek a „menükártyát”– fantáziadús nevekkel, ahogy valamelyik műsorban is csinálják.
10. Lehetőség van tematikus estéket is tartani, csak a fantázia szab határokat.
11. Felvetettem, hogy legyen e pénzlimit, de ezt elvetettük.
Ez van tehát. Idén két vacsora lesz, az első ma este, aki a vacsorát adja: L
Beszámoló később.


